A budai Bem József téren áll 1934 óta a Bem-szobor, amely a magyar szabadságharc lengyel származású hősének állít emléket. Ez a hely volt az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik kiindulópontja is. A szobor mögött áll az egykori császári és királyi tábornokról, Radetzky grófról elnevezett laktanya 1897 óta, s éveken át itt működött a Magyar Honvédség Levéltára is.
Az épületnek ma már hullik a homlokzata, közművei is elavultak, és mivel 2011 óta műemléki védettség alatt áll, a rombolást kedvelő magyar építésztársadalom úgy határozott, hogy minden törvényt felülírva ezt a hatalmas jelentőségű műemléket 90 százalékban lebontják, néhány százaléknyit meghagyva belőle az utókornak – ezzel is igazolva, hogy ők csak úgy reszketnek a műemlékekért. Ugyanúgy reszketnek, mint Pesten a Kálvin téren, amelynek műemléki hangulatát úgy kívánták megvédeni, hogy egy oda egyáltalán nem illő üvegborzalmat építettek, s ugyanebben a stílusban épül most egy másik acél-üveg borzadály a nagy kiterjedésű budai műemlék helyén.
A magyar építészek többségének tarsolyában mindössze egy formaterv áll: valamilyen betonborzalmat üveglapokkal beborítani. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy a környék azon lakásai, amelyek eddig kaptak valamennyi napfényt, mostantól biztosan ne jussanak fényhez, és egyúttal megszűnjön lakóik kilátása is. Másrészt garantált, hogy ezzel a régi épületekből álló környék hangulatát egy csapásra teljes mértékben meg lehet szüntetni. Mivel irodaépületet terveztek, sok-sok emeletnyi föld alatti garázzsal, valószínűleg sikerül megbénítani Buda egy részének közúti közlekedését is. Újabb sikert könyvelhetnek el tehát a régi épületek lebontásáért küzdő építészek, valamint a velük összekacsintó városvezetők, műemléki szakemberek és a kerület irányítói.
Mindezzel már elsőre is nagyon sok ember életét sikerül megkeseríteni, ami bizonyára megint csak elégedettséggel tölti el őket. Később aztán az építkezés hatására a környékbeli régi bauxitos épületek jó részének falai meg fognak repedni, de ez nyilván senkit sem érdekel, jót röhögnek az egészen, élükön a kerület vezetőivel. A védett műemlék lerombolása nyomán most megépítendő hétemeletes, házak közé besűrített acél-üveg förtelem egy agyrém, bár ezt a tervet messzemenően és ujjongva támogatja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kara, a Budapesti Építész Kamara, a kormány Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala, Budapest Főváros Kormányhivatalának Kulturális Örökségvédelmi Irodája, a II. kerület önkormányzati főépítésze és a kerület polgármestere, valamint a műemlékek megmaradását felügyelő szakemberek többsége.
A lényeg, hogy újra rombolhatunk, elrondíthatunk, ellehetetleníthetünk, ami fokozatos szellemi leépülésünk és korrumpálhatóságunk jele – hiszen ez a jövő.
A szerző tudománytörténész
