A kommunikáció ünnepe

Pünkösd tanulsága: Isten szavának megértéséhez előbb egymást kell megértenünk.

Az isteni terv konkrét megfogalmazása nem az ember dolga. Az eddigi próbálkozások elég vérszegény eredményt hoztak. Nem attól értjük meg Isten szavát, ha feltételezett szándékait megpróbáljuk kitalálni, hanem attól, hogy törvényeiben nem keresünk joghézagot. A különböző vallások szeretik kisajátítani, kizárólagossá tenni a kinyilatkoztatásról szóló tanításaikat: csak az általuk kijelölt úton lehet üdvösségre jutni. Bár Isten felismerhető a világban, nem ismerhető meg teljesen, ezért a róla való tudásunk soha nem lehet lezárt és végleges. Isten minden embert megszólít, s ki-ki a maga módján hallja és válaszolja meg a szavait. Amit mi kinyilatkoztatásnak tartunk, az Isten szavainak sajátos értelmezése – akár azt is mondhatnánk, egyfajta válasz a minket megszólító Istennek. Amely válasz koronként, kultúránként különböző, de egyaránt helyes lehet. Az üdvösség feltételei az Úrnál vannak.

Jézus tanítványai is csak lassan, fokozatosan értették meg az Úr üzenetét. Jézus szavait értették, de vitáik, kétségeik mutatják, hogy nehezen fogták fel, milyen küldetésre hívja őket Isten. Jézus mennybemenetele után, a magukra hagyatottság bizonytalanságában aligha tudták, hogyan teljesítsék a rájuk bízott feladatot: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végeztéig.” Pünkösd napján a kettős ünnepre (az aratás ünnepére és a Tóra-adásról való megemlékezésre) összegyűlt sokaság között kezdték meg apostoli ténykedésüket. Ahogy az Írás mondja: „És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.” De nemcsak a prédikátorok teltek el Lélekkel, hanem a hallgatóság is: „egybegyűle a sokaság és megzavarodnék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni”. Minden nyelven megértették Isten szavát, s azon a napon háromezren keresztelkedtek meg. Az aratási ünnepre utalva ezt így fogalmazták meg: ez a háromezer megkeresztelkedett ember volt az egyház első termése, amelyet Péter bemutatott Istennek.

Az első keresztény pünkösd kitüntetett pillanat a történelemben, éppúgy, mint az üdvtörténetben. A kereszténység tanítása szerint ezzel az eseménnyel kiteljesedett a kinyilatkoztatás. Nem zárult le, hiszen Isten jelenléte és önkifejezése azóta is folyamatos, de az apostoli kor lezárultával minden olyan ismeret birtokába jutottunk, amely üdvösségre vezethet minket. Isten közölt velünk mindent, ami ránk tartozik, de – miként a pünkösdnek is ez az egyik nagy tanulsága – ahhoz, hogy Isten szavát megértsük, előbb egymást kell megértenünk.