Megér az irodalmi szakma is egy misét, mert az én szerény észlelésem szerint körülbelül annyi hajlandóság van bennük a széles körű, politikai nézeteken és rövid távú anyagi érdekeken átívelő szakmai összefogásra, mint a Magyar Nemzeti Bank elnökében az átlátható közpénzkezelésre. Mégsem lennék ennyire dühös, ha nem képzelném magam elé, mit lépett volna a Fidesz és holdudvara, ha ezt a döntést a szocialista kormányok idején merészelte volna meghozni bárki – amint ez gyakran meg is esett. Ha épp nem a folyóiratokkal, akkor mással, máshogy. Hogy kaptak volna a derék honatyák a szívükhöz és a homlokukhoz, ahol az eszük lakozott (még akkoriban, és már akinek). Hogyan fújtattak, tajtékzottak, harákoltak, dünnyögtek volna vérmérséklettől és pártutasítástól függően, amiért a nemzetet, a dicsőt, és annak halhatatlan szellemét, íme, lábbal tiporják a balliberális, kommunista, átkozott internacionalista hordák.
Akkor mégis mit gondoljak választópolgárként? Hogy az igazság meg az érték szükségszerűen a Fidesszel vándorol? Ha kormányon vannak, akkor ott van, ha ellenzékben, akkor meg ott? Egyszer önérték a nemzeti kultúra, máskor meg csak akkor érték, ha számot tudunk adni róla, hogyan hasznosult? Árulja már el nekem valaki, hogy a jövőre már több mint tízmilliárdos költségvetéssel bíró Magyar Művészeti Akadémia mégis hogyan hasznosul? Egyenes arányban a gigantikus költségvetésével? Arról már nem is szólva, hogy mégis hogyan boldogítja a szegedi Mimi nénit? Hogyan teszi teljesebb emberré a Szigetváron élő Kovács Jánost, aki még a budai Várban sem járt soha? És a vidéki művelődési házak hány embert érnek el? A Kávészünet együttes nyolcvan kisgyereknek adott verskoncertje egy romos falusi kastély leszakadt tornatermében, az hasznosul?
A Nemzeti Kulturális Alapnál történtekért ráadásul senki nem vállal politikai felelősséget. Doncsev András mossa kezeit: szerinte ő annyi pénz kiosztását felügyeli, amennyi van. „Kultúrpolitikai célokat ne itt kérjenek számon” – mondta, alelnökeként a kulturális alapnak, amelynek elnöke amúgy Balog Zoltán, aki a kulturális tárcáért is felel. Sajnos ő nem mutatkozott a szerdai sajtótájékoztatón. Pedig mint református lelkésztől, érdemes lenne megkérdezni tőle, hogy az egyház hasznosul-e, vagy zárjuk be azt is. Végül is egyre kevesebben lesznek a hívek, valami nem oké itt a marketinggel. Lehet, hogy át kellene állni online-ra? A honatyák pedig ezúttal nem dünnyögnek, nem harákolnak. Nem is fújtatnak vagy tajtékoznak. Hallgatnak. És a csendben senki nem kiáltja a pusztába a kérdést, hogy mégis mi lesz egy olyan nemzetből, amely még abban sem tud biztos, értelmes, kormányzati ciklusokon átnyúló megegyezést létrehozni, hogy mi tartozik a nemzeti kultúrához, és kell-e az nekünk egyáltalán. Vagy csak akkor, ha hasznosul.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!