Egy közösség összegereblyézése

Székelyföld már kilépett a sajnálni való szegény rokon szerepéből.

A nemzeti összetartozás jó szlogen, de meg kellene tölteni tartalommal. Gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat építeni – erre is jó volt a hét végi fesztivál, hiszen nagyon sokan tudták bemutatni prémium minőségű termékeiket az anyaországi érdeklődőknek, és kölcsönösen hirdetni egymás turisztikai látnivalóit. Szép a horvát tengerpart, de Székelyföld hegyei között is van annyi látnivaló, amely megér akár egy teljes nyári szabadságot. És aki azt gondolná, ideje kiszállni a múltba révedésből, és a jövővel kell törődni, annak elmondanám: a háromszékiek a virtuális valóság korszerű eszközével mutatták be a látványosságaikat, vagyis egy fejre tehető sisakszerű szemüveg segítségével a Szent Anna-tó fölötti lebegés élményét élhette át a látogató. A fesztiválon felszállt a csíkszeredai Bustya Attila mérnök Guinness-rekorder drónja is, egy láda sörrel – ha a romániai jogi szabályozás engedné, már azzal tudnák házhoz vinni az italt. Szóval Székelyföld is belépett a huszonegyedik századba, és nem sajnálni való szegény rokon, hanem olyan testvér, akivel kölcsönösen hasznos jó kapcsolatokat ápolni.

Hadd fejezzem be egy személyes tapasztalattal: bármennyire elfáradt is az ember egy háromnapos fesztivál után, és akárhányszor fogadja is meg közben magában, hogy ekkora hibát még egyszer nem követ el életében – ha lejár a nagy hajtás, már azonnal elkezdi szervezni a következőt. Ha valami működik, ha valós igényre felel, és ráadásul segít is sok termelőnek és fogyasztónak, akkor azt nem szabad abbahagyni.

Halkan mondom: annyi fiatal elment az országból, hogy lehet, lassan ideje lesz a londoni magyar fesztivált is megszervezni.