Persze akad más magyarázat is, mint a hatóságok dilettantizmusa. Amikor azt látjuk, hogy a Dataplex-botrány egyik kulcsszereplője, Kóka János a vádlottak padja helyett a minisztereket kísérő üzleti delegációban ül, sőt az állami Eximbank bevásárolja magát az egykori SZDSZ-elnök cégébe, elgondolkodunk. Vagy amikor a balliberális Nap-kelte atyját, Gyárfás Tamást a levadászandók listájáról átrakják az érinthetetlenekére, úgyszintén. Gergényi Péter esetén gondolkodni sem kell: Pintér Sándor már 2010-ben megmondta, szerinte a volt budapesti főkapitány – akivel Admiral Tours néven közös vállalkozást is vitt – nem követett el bűncselekményt 2006 őszén, slussz. Ennek tükrében az is csoda, hogy első fokon megrovást kapott. (Pedig Orbán Viktor 2010-ben megígérte: „Nem hagyjuk szó nélkül, ami 2006. október 23-án történt. A törvényes keretek között ezért felelnie kell mindenkinek, aki ebben részt vett.”) Gyurcsányt csak azért nem említem, mert ő a jelek szerint tényleg elszámoltathatatlan, nemzetközi védelmet élvez: különben nem hívták volna raportra Budait az amerikai nagykövetségre a Sukoró-ügy miatt.
A valódi – és nem a szavak szintjén való – számonkérést talán azért sem erőltette kormányunk, mert minden elszámoltatóból előbb-utóbb elszámoltatott lesz.
