Hétfőn vette át a brit főváros irányítását a múlt heti polgármester-választás győztese, Sadiq Khan. A világsajtó nem mulasztotta el kiemelni, hogy személyében először áll muszlim polgármester London élén, pedig ennek a ténynek még rekordként sincs nagy jelentősége: Khan csupán a harmadik a polgármesterek sorában. Egy olyan szekularizált országban, mint Nagy-Britannia, és egy olyan soknemzetiségű és -vallású, multikulturális városban, mint London, egyetlen vezető sem engedheti meg magának, hogy vallási alapon politizáljon. Még azt is megkockáztatom, hogy Khan muszlimsága nem nagyobb jelentőségű, mintha római katolikusként került volna a hagyományosan anglikán ország fővárosának élére.
Ennél sokkal fontosabb, hogy pakisztáni bevándorlók gyermekeként szegény sorban, szociális lakásban nőtt fel, és a legátlagosabb állami középiskolába járt. (Amivel jómódú középosztálybeli család gyermekeként született, Etonban tanult elődje szöges ellentéte.) Ez a múlt feltehetően meghatározó lesz lakáspolitikájában, hiszen a londoni lakások száma évtizedek óta nem tart lépést a főváros népességének növekedésével, és a kereslet-kínálat egyszerű törvényei alapján a lakásárak és -bérek az egekig szöktek. Ezzel egy időben a konzervatív kormány a szociális kiadások, köztük a lakástámogatások csökkentésével igyekszik lefaragni a költségvetés hiányát. Khan várhatóan az eddiginél több szociális és megfizethető árú lakást fog építeni, és szabályozni kívánja a lakbéreket is, ami persze a szabad versenyes kapitalizmus fellegvárában nem lesz egyszerű dolog. Az elvárások mindenesetre nagyok, mert felmérések szerint a londoniak 56 százaléka a lakáskérdést látja a főváros legégetőbb problémájának.
London másik neuralgikus pontja a közlekedés. Az elavult úthálózat, a hatékony várostervezés hiánya és nem kis részben az önkormányzatok autóellenes politikája óriási fennakadásokat okoz a közúti közlekedésben. A kötött pályás közlekedés is infrastrukturális lemaradásokkal és óriási túlterheltséggel küszködik, a jegyárak viszont páratlanul magasak, és eddig minden évben az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek. Khan azt ígéri, hogy a londoniak 2020-ban egy pennyvel sem fognak többet fizetni a közlekedésért, mint most. Ami szépen hangzik, de félő, hogy ezt csak más közszolgáltatások lefaragásával vagy éppen a helyi adók emelésével lehet megvalósítani. Az is kérdéses, hogy a Boris Johnson polgármestersége alatt igencsak harcias, a várost megbénító sztrájkoktól sem visszariadó szakszervezetek mennyire fogják majd vissza bérköveteléseiket egy munkáspárti polgármesterrel szemben.
Különösen annak fényében, hogy Khanról nem egészen tudható, a Munkáspárt melyik oldalán áll. Igaz, hogy ő jelölte az ultrabalos Jeremy Corbynt a pártvezéri listára, de a szavazáskor nem rá adta a voksát. És az is sokatmondó lehet, hogy Corbyn nem volt jelen Khan beiktatási ceremóniáján.
Khan ígéretet tett arra is, hogy javítani fogja a közbiztonságot, és fellép a radikalizmussal szemben. Itt azonban vannak olyan zavaró tényezők, amelyek miatt Michael Fallon védelmi miniszter nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy szerinte Khan alatt valóban biztonságosabb lesz-e London. Khan ugyanis korábban számos extrém nézeteket valló, később be is tiltott szervezet tagjával jelent meg egy platformon, emberi jogi ügyvédként pedig több alkalommal képviselt nem teljesen szalonképes személyeket az állammal vagy a rendőrséggel szemben. Úgy tűnik azonban, hogy a választók nem osztották a védelmi miniszter aggodalmait. Sőt az, hogy Zac Goldsmith a választási kampány finisében épp Kahn és a szélsőségesek feltételezett kapcsolatára fókuszált, valószínűleg visszafelé sült el.
A konzervatív jelölt vereségének azonban van egy másik, nagypolitikai aspektusa is. Zac Goldsmith ugyanis az unióból való kilépés egyik fő szószólója, és mivel David Cameron miniszterelnök az utóbbi időben megtapasztalhatta, milyen az, amikor a főváros polgármestere szembemegy a kormánnyal, talán ő sem akarta annyira, hogy Johnson helyére Goldsmith lépjen. Egyes vélemények szerint a kormány egyenesen kihátrált Goldsmith kampánya mögül. Amire egy másik oka is volt: Zac Goldsmith ugyanis a Heathrow repülőtér évtizedek óta halogatott bővítését is vehemensen ellenzi, többek között azért, mert választókörzete, a tehetős Richmond már így is rengeteg zajártalmat kénytelen elviselni. Igaz, Khan sem támogatja a bővítést, de a vita így a konzervatívok és a Munkáspárt között, és nem az amúgy is megosztott kormánypárton belül fog zajlani.
Mindennek fényében már az sem olyan meglepő, miért időzítette Cameron az uniós tagságról szóló népszavazást úgy, hogy az önkormányzati választások épp a kampány kellős közepébe essenek.
