Számolatlan szánalombónuszok

Se az idős kor, se a finom fagyi nem ad felmentést a törvények alól a gödöllői cukrásznak.

Hagyják dolgozni Illés bácsit! – ezt követelte petíciójában az idős cukrász mellé sereglett rajongótábor is. A tisztességes kisiparos mintapéldányát most meghurcolta a nagybetűs Hivatal. Amely nem tud mást, csak büntetni és a kisembereket vegzálni, így eleve behozhatatlan mínuszból indul, hacsak nem nála is rosszabbakkal, például állatkínzókkal szemben jár el. Az ember szíve önkéntelenül is az öreg cukrász felé húz. A kis üzemben kétes tisztaságú, százéves eszközökkel dolgozott, s talán bele sem gondolt, hogy ennek milyen súlyos következményei lehetnek egy romlandó ételekkel dolgozó manufaktúrában, mint már sokan leírták. Na de nincs is pénze újakra – tudjuk meg a riportból –, tehát szegény, ami további pluszpontokat jelent.

És hogy mi a teendő? A felháborodók zöme szerint az, hogy „hagyják dolgozni” – azaz rá ne vonatkozzanak a szabályok, amelyek másokra igen. Lehet, hogy a szabályok túl szigorúak, lehet, hogy önmaguk karikatúrái, de egy közös van bennük: mindenkire vonatkoznak. Ehhez semmi köze annak, hogy az illető mennyi idős, hány évet dolgozott a cukrászdájában, vagy hogy mennyire finom a fagyija.

Nemrég a 444.hu hozott le cikket a Magyar Helsinki Bizottság jelentése nyomán arról, hogy rendőrök megbüntettek egy afgán menekültet, aki a körmendi Tescóba igyekezett, de nem használta a zebrát – állítólag azt sem tudta, miért büntették meg, holott Afganisztán városaiban is pont így jelölik a gyalogátkelőhelyeket. Az ügy körül kialakuló kommentháborúban kevesen álltak ki amellett, hogy a szabályok a menekültekre is vonatkoznak, sokkal többen voltak, akik a rendőrséget hordták el mindennek. Kérdés, ki lett volna a bűnbak, ha egy autós véletlenül elüti az úttesten szlalomozó afgánt – ilyen helyzetekből egyébként két óra alatt negyvenet számlálhattam össze tavaly nyáron a Keleti pályaudvarnál. Mégis, a 444, a helsinkiek és a kommentben hőbörgők nagy része is azt követelte, hogy a rendőrség egyszerűen ne alkalmazza a szabályokat a menekültekre. Mert ők menekültek. Megjegyzem, ugyanez a rosszul értelmezett humanizmus fogta le a határőrök kezét, amikor a regisztrálni nem hajlandó embertömegek ellenőrizetlenül beáramlottak Európába.

Pedig az, hogy valaki háborús övezetből szedi a sátorfáját, és indul meg Európa felé, nem magyarázat arra, hogy magasról tesz a mindenkire vonatkozó szabályokra, és ezzel a többi ember biztonságára. Éppígy, bármennyire megérthető is az idős cukrász álláspontja, nem lehet eltekinteni a mindenki egészségét szolgáló előírások betartásától – a lájkok és petíciók helyett viszont föl lehet neki ajánlani a segítséget az üzem modernizálására.

Nem célravezető tehát az a gyakorlat, amely szerint szánalomból mentesítünk bárkit a szabályok alól. Mások életével, egészségével senki sem játszat – bármilyen vastag is a pontgyűjtő füzete.