A fogyasztói társadalom szemetet termel. Egyre többet. Az eldobható társadalmak eldobható hulladéka szeméthegyeket és óceánon úszó szemétszigeteket eredményez világszerte. Nem volt ez mindig így, korábban a falusi háztartásoknak alig volt szemetük. Az élelmiszereket egy évre, aratástól aratásig kellett beosztani, a maradékot az állatok kapták, a zöldhulladék a komposztba került, a papírral tüzet gyújtottak, műanyag pedig nem volt. Ma viszont globális világunk műanyag csomagolóanyagai, az egyszer használható termékek, a fogyasztás ösztönzése miatt belefulladunk a szemétbe.
A hulladékok környezetvédelmi szempontú kezelésének legfontosabb szabályai sorrendben a megelőzés, vagyis a szemét keletkezésének megakadályozása, a veszélyes hulladék elkülönítése és a különféle tárgyak, például az üvegek újbóli használata. Utána jön a szelektív gyűjtésen alapuló újrahasznosítás, amikor új terméket készítenek a hulladékból, majd a szemétégetéssel történő energiatermelés, és végül a legkevésbé kívánatos, a szemét lerakása. Magyarországon az elmúlt évtizedekben a szelektív gyűjtésre és a lerakásra helyezték a hangsúlyt, a megelőzés alig kapott figyelmet. A létező szocializmus éveiben az úttörők az iskolában védték a békét és gyűjtötték a papírt, működtek a MÉH-telepek, ahová papírt, rongyot, üveget és fémet lehetett bevinni.
A rendszerváltás óta a hulladékkezelés többször is átalakult. Megszűnt a MÉH, bezárták az üveggyárakat, a fémfeldolgozás is visszaszorult, jöttek a vállalkozók, és döcögve ugyan, de beindult a szelektív gyűjtés is. Hulladékszigeteket állítottak fel, de a népnyelvben csak ufóknak csúfolt gyűjtőedények mellett gyakran ott tornyosul az edényekbe nem férő műanyag- és papírhulladék.
A szelektív hulladék újrahasznosítása sok esetben jó üzletnek bizonyult, de az illegális lerakás problémáját nem sikerült megoldani. Szükség volt tehát a természeti környezetet, erdőket, patakpartokat megtisztító Te szedd! mozgalomra és hasonló civil akciókra. Aztán jött a kormányzati ötlet, hogy a szemétkezelés haszna legyen az államé, és a szemétszállító cégek – legalábbis részben – állami vagy önkormányzati tulajdonba kerültek. Már ennek az átszervezésnek is voltak költségei és vesztesei, több hulladékkezelő cég bedobta a törülközőt. Aztán jött a rezsicsökkentés, a lakosok szemétszámlája valóban karcsúsodott néhány forinttal, de a szolgáltató cégek a kisebb bevétel miatt elvesztették a fejlesztéshez, korszerűsítéshez szükséges forrásokat.
Végül a hulladékkezelő cégek, a szakemberek és az önkormányzati szövetségek tiltakozása ellenére április elején megkezdte működését az új csodafegyver, a központosított Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., csúfnevén a „kukaholding”, amelynek lényege a pénzbeszedés: négymillió háztartás szemétszállítási díjának begyűjtése, majd visszaosztása a hulladékkezelő cégeknek. Március utolsó napjaiban még hiányoztak az indulás feltételei: nem jelent meg a működést szabályozó kormányrendelet, a holding nem szerződött az önkormányzatokkal és a hulladékkezelő cégekkel, nem állt fel a számítógépes rendszer. Pedig az állam jelentős közpénzzel, 500 millió forint alaptőkével és ötmilliárd forintos költségvetéssel alapította meg az új kuka-Kliket. Létrejött egy központosított cég irodákkal, vezérigazgatóval, titkárnőkkel, hivatali kocsikkal, amelyik nem szolgáltat, hanem pénzt hajt be. Eközben az elmúlt évek átalakításai, intézkedései, az útdíj, a lerakási díj emelkedése és a rezsicsökkentés miatt anyagilag kivéreztetett szolgáltatók csak leshetik, hogy mennyi jár vissza nekik az általuk nyújtott szolgáltatások árából, miközben a telepek és a géppark fenntartása, az alkalmazottak bére őket terheli. A kérdőjelek is sokasodnak: egyelőre nem tisztázott, hogy a felhalmozott adósságokkal, a tartozásokkal, a lakossági panaszokkal mi történik.
Ez a rendszer nem az igazi környezetvédelmi megoldást szolgálja – egy újabb vízfej létrehozása előtt jobb lett volna a szemétkezelés ügyét szakmai alapon áttekinteni. Figyelmeztető jel lehet az is, hogy egy másik központosított szervezet, az oktatási holding, vagyis a Klik ellen hányszor tüntettek a tanárok. És nem mellesleg nem kívánunk újabb szeméthegyeket a csődbe ment szemetes cégek miatt.
A szerző környezetvédelmi újságíró
