Vajon ki a hibás? Minek kell történnie ahhoz, hogy a helyzeten változtatni lehessen? Vagy – ne legyünk gyávák szembenézni a lehetséges forgatókönyvekkel – tudomásul kell venni azt, hogy Európa néhány generáción belül az iszlám világ része lesz. Ők majd eltemetik az európai kultúrát tisztességgel. Talán az év egy napján majd megkoszorúzzák a sírt, és ránk emlékeznek.
Nem lehet kimozdulni a holtpontról az egyén kiemelése nélkül. Mindenhol közösségi masszákat gyártunk: elég volt a Facebook-lájkok névtelen világából, a kollektív frakciódöntésekből, a halva született projektekből és ahhoz kapcsolódó, sosem igaz uniós elszámolásokból!
Sokat segíthetnek a történelmi egyházak, hiszen rajtuk kívül talán nincs más olyan közösségépítő entitás, amely nem homogén masszát akar előállítani, hanem olyat, amelyben mindenki saját személyében van jelen. Segíthet az állam is. Segíteni, sőt, talán kényszeríteni kell az egyént a kiteljesedésre: először hasznos oktatással, aztán méltányos közteherviseléssel, hogy minél inkább saját kezébe vegye az életét. Egyén nélkül nincs közösség, csak tömeg.
Május utolsó vasárnapján ünnepeltük a hősök napját. Ezen a napon emlékeztünk meg azokról, akik életüket adták a házáért. A huszonegyedik század kihívásai másképpen rendezik el a dolgokat: száz év múlva, meglehet, azok számítanak hősöknek, akik nem odaadják, hanem visszaveszik az életüket. Akik a tisztességes, dolgos, hétköznapi életükkel áldoznak a hazáért, nem külföldön, nem reménytelenségben, hanem csendesen, szorgalmasan, családi körben. Itthon.
A szerző ügyvéd, további írásait a simor.blog.hu oldalon olvashatja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!