Széthulló összetartozás

Megszűnhet a határon túli magyar diákok kollégiuma Budapesten.

Ezzel eltűnik a magyar–magyar kapcsolatok egyik kiemelten fontos intézménye, a rendszerváltást követő évtizedek ikonikus helye, ahol szakmai és emberi hálózatok olyan szövevényes hálózata alakulhatott ki, amely nehezen pótolható. Én magam is részben ebből élek: akárhová megyek a Kárpát-medencében, mindenhol találok olyan magyar intézményvezetőt, magasan képzett szakértőt vagy éppen polgármestert, akivel söröztem már a régi kollégista időkben, és ezt felemlegetve sokkal hatékonyabban, személyesen lehet beszélni velük a jelenről is.

Az intézmény bezárásának különös ízt ad, hogy éppen a Márton Áron-emlékévben kerül rá sor. Ezt a nemzetpolitikai államtitkárság hirdette meg (a csíksomlyói búcsú után szobrot is állítottak a legendás püspöknek Csíkszereda főterén), és ezen jól tetten érthető a jelenlegi politika kettőssége: erős szavak, szimbolikus cselekmények, a hétköznapokban viszont csendes visszahúzódás és leépítés. A csíkszeredai szoboravatáson, Áder János köztársasági elnök jelenlétében az egykori gyulafehérvári római katolikus püspök személyét méltató szónokok kiemelték: Márton Áron a fiatalok számára is ikon volt, és egyik legfontosabb céljának éppen a közösségépítést tartotta.

Nagyon úgy tűnik, ez a cél ma már nem annyira fontos Budapesten.