Aligha úszhatja meg napjainkban az ember, hogy ne ütközzön bele egy klikkvadász álhírportálba: a legnagyobb közösségi oldalon a naiv felhasználók előszeretettel osztják meg ezeket a tartalmakat. A forráskritikára képtelen – vagy azt nem is igénylő – olvasók ilyenkor többnyire gond nélkül el is hiszik ezeket a híreket, így ma a közélet iránt érdeklődők egyre többször találkoznak azzal a jelenséggel, hogy beszélgetőpartnerük teljes képtelenségeket állít úgy, mintha megtörtént volna. Sokan persze mindezt lerendezik azzal, hogy az álhírekre támaszkodó érvelés az igénytelenebbek sajátja. Azonban a probléma ennél jóval súlyosabb és kínosabb. Erre a legjobb bizonyíték annak a politológusnak az esete, aki nemrégiben a Meteon nevű kamuhír-oldal bejegyzését ténynek vette. Az álhír így hangzott: „Itt az új osztrák kancellár terve: magyar dolgozók haza, migránsok a helyükre!” Az egyetemi oktató azonnal belinkelte az oldalt, majd anélkül hogy utánanézett volna a forrásnak, kijelentette: „Mert a vendégmunkás »túl drágán« dolgozik. A németek ugyanis 400 euró segélyt, szociális bérlakást és 1 eurós órabért adnak a migránsoknak…” Mondani sem kell: a politológus a fentebb idézett álhírekre alapozva továbbra is a közszolgálati tévében „szakérti” a politikai folyamatokat. De a kamuhír-oldalak nem csak ezért veszélyesek.
Sokszor ugyanis éppen az igazi hírportáloktól szipkázzák el az olvasókat, akik miután telítődtek a hamis információkkal, már nem lesznek kíváncsiak a sok esetben szürkébb, ám valós hírekre. Így ma már egyre több hírportál szembesül azzal, hogy olvasóik ingerküszöbe már-már az egekbe szökött. Számos hírportál megpróbálta már felvenni a versenyt az álhíroldalakkal, és többen látványosan vereséget szenvedtek. Őket ugyanis nyilvántartásba kell venni, fel kell tüntetniük az impresszumot, ezért nem tudnak gátlástalanul hazudozni, mint a kamuhír-oldalak. Így napjainkban a szemünk előtt termelődik ki egy olyan társadalom, amely úgy tudja, hogy tőle pár sarokra embereket fejeznek le vagy mérgeznek meg ipari módon. Vajon ezek a drasztikus történetek – melyekből egy szó sem igaz – nem teszik-e érzéketlenné emberek tucatjait a valódi, egyszerűbb hangszerelésű borzalmak iránt?
Ha a kamuhír-gyártók motivációit keressük, előbb vagy utóbb valami igazán vérforraló aljasságba botlunk. Legutóbb az Index szúrt ki ilyen esetet. Egy márciusban meggyilkolt dabasi lány emlékére a Facebookon kegyeleti oldal létesült. Miután már háromezernél is többen lájkolták, az oldal tartalma egyszer csak megváltozott, és a gyertyás képek helyett egy Pletyka.eu nevű álhírportál bejegyzéseit kezdték osztani, melyen egyik hír arról szólt, hogy Bud Spencer meghalt, egy másik arról, hogy 49 magyar áldozata van egy gyilkos darázstámadásnak. És ami elmaradhatatlan: az oldalon számos reklám futott, így az üzemeltető egyszerű pénzkeresésre használta a meggyilkolt lány emlékét. A „szerkesztő” ma továbbra is büszkén reklámozza saját Facebook-oldalát.
Ha már a magyar társadalom legalantasabb figuráival találkozunk, nem mehetünk el szó nélkül olyan kamuhír-oldalak mellett sem, amelyek gátlástalanul uszítanak népcsoportok ellen. Ilyen a Napi Migráns nevű álhíroldal is, ahol az arab és muzulmán embereket oly durva szavakkal illetik a szerzők, hogy attól még a migrációellenes olvasók is elborzadnak. Nehéz megfejteni, mi inspirálja a szerzőket arra, hogy ennyire durván sértegessék a muszlimokat. Az viszont közismert, hogy a Charlie Hebdo nevű „szatirikus” hetilap elleni támadásban 12 személy halt meg. A francia lap előszeretettel provokálta a muzulmánokat. Mindennek tudatában senki számára nem lehet kétséges, hogy az említett magyar oldal a tűzzel játszik, méghozzá olyan időszakban, amikor az Iszlám Állam és más terrorszervezetek erősebbek, mint valaha. Biztos, hogy jó ötlet a magyar emberek biztonságát ilyen módon kockáztatni?
Miközben a kamuhír-oldalak szerzői – mint láthattuk – tesznek az emberek becsületére, emlékére és biztonságára, az állami szervek is vállat vonnak a virtuális méregkeverők tevékenysége láttán. Mivel a legtöbb álhírportált nem magyar szerveren jegyzik be, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem illetékes eljárni velük szemben. Hasonlóan a többi állami szerv is tehetetlenül szemléli az álhíroldalak tevékenységét, mivel a jogszabályok nem adnak rá lehetőséget, hogy fellépjenek ellenük. Ez a helyzet már csak azért is meglepő, mert egyértelmű, hogy a klikkvadász oldalakat pénzkereseti céllal üzemeltetik magyar emberek, Magyarországról – ez pedig már a hazai adóhivatal illetékességi területe. De politikusainknak is lenne teendője: amennyiben a jelenlegi jogszabályok nem tudják megvédeni a társadalmat, újakat kell alkotni. Az amúgy is csúcsra járatott magyar törvényhozásnak vajon miért éppen az internet korának kihívásai esnek ki a látóköréből?
