Kinek jó a TTIP?

Brüsszel a jelek szerint nem az emberek, hanem a globális cégek érdekeinek képviselője.

De kinek is lenne jó ez a megállapodás? A kérdést segít megválaszolni, ha megnézzük, kik támogatják a leghevesebben. Az EU-ban leginkább a nagy cégek és a pénzvilág, a politikai közösségek között pedig a liberálisok a TTIP támogatói. Talán nem meglepő ezek után, hogy a tárgyalások EU-s felelőse a liberális biztos, Cecilia Malmström. A liberálisok Magyarországon is a TTIP elkötelezett hívei. Ezt bizonyítja június 13-i közleményük, amely szerint a TTIP támogatása azt jelentené, hogy „Magyarország nem a Putyin célját szolgáló Eurázsiai Unió felé kacsingat, hanem az európai és az atlanti gazdaság szerves része”. Majd így folytatják: „Hazánk alapvető érdeke, hogy a magyar cégek mélyebben integrálódjanak a világkereskedelembe, sikeresebbek legyenek mind az európai, mind az amerikai piacon. A TTIP ugyanolyan szerepet tölt be a kereskedelemben, mint a NATO a biztonságpolitikában”.

Ezzel a véleménnyel csak egy probléma van: az, hogy valószínűleg nem a magyar cégeknek, hanem elsősorban a német autógyáraknak lenne haszna Magyarországon a TTIP-ből. Ezt érzékelteti egy MNB-s vélemény is. Nagy Márton, a jegybank alelnöke április 6-án úgy nyilatkozott, hogy a magyar GDP-t körülbelül 0,3 százalékkal növelhetné meg a TTIP aláírása. De rögtön hozzátette: „Magyarország egyértelmű nyertese lenne a TTIP-nek az autóipar miatt”. Arra nézve viszont nem fogalmazott meg előrejelzést, hogy mennyivel csökkenthetnék a GDP-t a kkv-szektort – amely ma a hozzáadott értékünk közel felét állítja elő – és a mezőgazdaságunkat várhatóan érő negatív hatások.

Az egyik legfélrevezetőbb liberális vélemény egyébként az, hogy a TTIP erősíti a versenyt, a verseny pedig jót tesz mindenkinek. Hiszen az erősek és a gyengék versenyében nyilvánvaló, hogy az erősek győznek. Másrészről azt a kérdést is fel lehetne tenni, hogy ha már az óriáscégek mindenki mást kiszorítottak a piacról, akkor vajon kikkel fognak versenyezni? A szabad kereskedelmi megállapodások mindig az erős feleknek kedveznek – nem véletlen, hogy ezeket mindig az erős gazdasággal rendelkező országok kezdeményezik. Ilyen például az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia. De amikor még ezen országok gazdasága sem volt elég erős, akkor jelentős állami védelemmel óvták azt a nemzetközi versenytől, vagyis akkor még protekcionisták voltak, amiről most lebeszélnék a gyengébb országokat.

Egyébként egy globális cég a helyi szereplők bármilyen nemzeti védelmével szemben elmehetne a már említett bírósághoz, amely „a tiszta verseny megsértésére” hivatkozva valószínűleg igazat is adna neki. Ily módon Magyarországon a legnagyobb veszélynek a nemzetközi versenyképesség tekintetében rossz pozícióban lévő kisvállalati szektor lenne kitéve, mivel a szerződés aláírása után a kormány, ha akarná, sem tudná helyzetbe hozni őket. De veszélyben lennének a kisebb hazai agrárvállalkozások is, hiszen képtelenek lennének az olcsó amerikai tömegáruval versenyre kelni. Segítséget pedig nem kaphatnának saját kormányuktól.

De említsük meg azt is, hogy a TTIP óriási árumozgást indítana be, ami ronthatná a természeti környezet állapotát, és lehetetlenné tenné a párizsi klímamegállapodás betartását. Végül ne feledkezzünk meg egy másik, kapcsolódó ügyről, a Kanadával kötendő szabad kereskedelmi megállapodásról, a CETA-ról sem, amelynek aláírása Trudeau kanadai elnök novemberi brüsszeli látogatásakor várható. Ennek a megállapodásnak a részletei tartalmilag semmiben nem térnek el a TTIP-ben szereplőktől. Itt is érvényes lesz ugyanaz a bírósági rendszer, mint a TTIP esetén. Továbbá Kanadában minden jelentős amerikai multinak van részlege, amelyekre szintén érvényes lesz a CETA. Vagyis hiába tűnik úgy, hogy a CETA Kanada és az EU között köttetik, annak hatálya kiterjed valamennyi Kanadában bejegyzett nemzetközi cégre. Ezért akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a CETA a TTIP trójai falova.

Május végén jelentős méretű tiltakozás volt Brüsszelben mindkét kereskedelmi szerződés ellen. De tüntettek már a civilek Németországban és más nyugat-európai országokban is. A civil szervezetek nyomására egyes európai vezetők is megszólalnak. Például a francia elnök május 3-án kijelentette, hogy Franciaország nem hajlandó jelenlegi formájában elfogadni a TTIP-t. Így fogalmazott: „Nem tudjuk támogatni a szabályok nélküli szabad kereskedelmet.” De még a TTIP-vel szemben talán legelfogadóbb Svédországban is szkeptikus hangok jelentek meg. Az EU-ban eddig 1600 város és régió minősítette magát „TTIP-mentes zónának”. Többségük Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és Spanyolországban található. Egy felmérés szerint pedig a németek 83 százaléka elutasítja a TTIP aláírását.

A CETA aláírása csaknem biztos. Kérdés viszont, hogy a növekvő ellenállás meg tudja-e állítani a TTIP aláírását. Pedig elég lenne feltenni vele kapcsolatban egyetlen kérdést: azt, hogy ha a többségnek is jó ez a megállapodás, akkor miért zárt ajtók mögött, kizárólag az érdekelt nagy cégek és politikusok részvételével folynak a tárgyalások? Mindenesetre Brüsszelben már formálódik a megoldás az ellenállással szemben: Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője – félvén attól, hogy a nemzeti parlamentek leszavaznák a TTIP-t – most azon mesterkedik, hogy az egyezmény ne is kerüljön nemzeti jóváhagyásra, hanem maradjon központi, brüsszeli hatáskörben. Ez végképp nyilvánvalóvá tenné, hogy üres beszéd az EU-ban a demokrácia, a szubszidiaritás, az állampolgárok véleményének figyelembevétele. Ehelyett Brüsszel ma nem az emberek, hanem a globális cégek érdekeinek képviselője.

A szerző közgazdász