A Gréczy-jelenség

Morális iránytű a megtévedt Quimby zenekar számára.

A DK szóvivője nem árulja el, hogy Lovasi András miért is mondta le a fellépést, de a lemondás puszta tényét politikailag motivált gerinctelenségként és gyávaságként állítja be. Minden tisztelet Somlónak, de kérdés, mi lett volna, ha a Quimby a Fidesz pártrendezvényén szerepelt volna. De jobb is, hogy a DK nem Mihály Tamást kérte fel az Omegából, mert ő bátor és gerinces lett volna elénekelni a Hűtlen barátokat („Hová lett a szó tisztasága?”) az MSZP renegátjainak. Bródy Jánost pedig meg kellene kérdezni, hogy van-e olyan bátor és szuverén, hogy az erdélyi magyarok kedvéért fellépjen Tusványoson. Ha igent mond, hát hívják meg, aztán lássuk Gréczy Zsolt A Bródy-jelenség című újabb írását… Bródy ugyanis csak látszólag lenne bátor és gerinces azzal, hogy itt is, ott is fellép, mert tusványosi koncertje „Orbán bűzös táborában” lenne – Gréczy politikai szekértábor-logikát követő leírásában.

„Nehéz lesz a megbocsátás”, „Orbán majdani bukása után hatalmas legyen a purgatórium” – lóg ki a pártpolitikai lóláb. Bár azt ígéri, az elhajlóknak „nem fognak utánuk nyúlni” a kormányváltást követően, mégis kérdés: mi van, ha mégsem lesz megbocsátás? És mi a helyzet a hatalmas purgatóriummal? Lesznek főbűnösök is, akiknek nem jár irgalom, mert kampányrendezvényen léptek Orbán Viktor színpadára? Demjén Ferencet vagy Keresztes Ildikót a posztorbáni demokratikus gyehenna tüzére fogják vetni? De ki lesz a politikai morál Istene, aki ítélkezni fog a bűnös lelkekről, pokolra küld vagy megkegyelmez? Gréczy Zsolt egy ideig az Omega együttes sajtófőnöke is volt. Mintha a banda Ébredés (Szvit 1. tétel) című számának spirituális hatása alá került volna. Az első versszak tükrözi az ő három Quimby-koncert utáni morális öntudatra ébredését: „Én a fény vagyok, és az út / És a végtelen mélyű kút / És a hangok tengere / És az ébredés kezdete.” A második azt fejezi ki, hogy a zenekar is ráébred bűnére, és visszatér oda, ahová valóban tartozik: „Nézd az ébredőt, visszatér / Ringó csónakán partot ér.” „Lassan minden összeáll / S egyre vékonyabb lesz a szál” – szól a folytatás, és a DK szóvivője mintha ennek megfelelően nyitva is hagyna egy kiskaput a bűnbocsánatra: „egy összellenzéki tüntetésen, amelyen a Quimby zárja a műsort a Forradalom című dallal, fiatalabb rajongóik jelenlétével akár több tízezren is részt vehetnének”.

Ha a Quimbynek van szeme a látásra és füle a hallásra, tettekkel bizonyíthatja megtérését, és saját jól felfogott érdekében kiveheti részét Gyurcsány Ferenc hatalomra kerüléséből. De mi van, ha a Quimby hajlandó lenne forradalmat csinálni, ám nem kér a DK-ból és Gyurcsányból? Mondjuk azért, mert az Amerikai Népszavát szerkesztő Bartus László szavain csüngenek, aki azt mondja: „Orbán rendszerének megdöntéséhez a győzelemhez vezető út Gyurcsány szektájának legyőzésén keresztül vezet. Először az igazi ellenzékkel szemben ellenérdekelt kollaboránsokat kell legyőzni.” Ha a Quimby ezért kosarat adna, a forradalmi mozgósítás ügye még nem veszne el. Ide lehet csábítani Paul McCartneyt, hogy adja elő a Beatlestől a Revolutiont. A dal szövege ugyan nem teljesen passzolna, de a cím a fontos, a Forradalom, meg az előadó és a cél, ugyebár. Ha Paul mégsem jönne, beugorhatna egy ráadásul trendi „metálisten”, a vállaltan homoszexuális Rob Halford, aki bokáig érő, szegecselt fekete bőrkabátban zúzná az agyakba a Judas Priest forradalmi számát, a Revolutiont („There’ll be no compromise / Turning up the power”), és nem lenne e világi erő, aki vissza tudná tartani a tömeget attól, hogy elfoglalja a homofób Fidesz téli palotáit, az Országházat és a pártszékházat… De a forradalom felfalhatja gyermekeit. Halford kopasz, és a számot előszeretettel adja elő egy 1981-es Harley Davidson Lowrider nyergében. A veszély tehát nagy: megjelennek a Gój Motorosok, és az összellenzéki fiatalság végül a szintén ellenzéki Jobbik karjaiban köt ki…

A Quimbynek hermeneutikailag is képben kell lennie az üdvözüléshez. Nem véletlen a blogbejegyzés címe, A Quimby-jelenség, mert a szerző hasonló címmel értekezett már egy ugyanilyen problémáról (Az Omega-jelenség, Sztárklikk.hu, 2015. június 14.). Ebben arról olvashat a Quimby, hogy tavaly az Omega együttes „Felcsúton, a diktátor házi szentélyében” lépett fel. A balliberális reakciók kísértetiesen hasonlók voltak, és az Omega „rajongóinak” százai átkozták el egykori kedvenceiket. Gréczy Zsoltban azonban megszólalt az irgalom és a könyörület, és olyan higgadtan és racionálisan érvelt a hisztéria ellen, mint most mások a Quimby mellett. A kegyelem tanulságos okát a Quimby egy zárójeles megjegyzésben találhatja meg: a DK szóvivője konzultált az Omega basszusgitárosával, Mihály Tamással – „Farkasházy szárszói házában”.

A Quimby választhatja Mihály Tamás útját, de ha karakán, és nem fél kockára tenni a kormányváltás utáni feloldozást, akkor inkább kikéri Gyurcsány Ferenc szóvivőjének véleményét a Marosvásárhelyen 2003-ban megrendezett Félsziget diák- és ifjúsági fesztiválról, és megkérdezi tőle, hogy akkor miért nem adott közre Bikini-jelenség címmel morális iránytűt a szakma számára. Ott ugyanis a Bikini együttes annak ellenére lépett fel az erdélyi fiatalok kedvéért, hogy az egy évvel azelőtt Gyurcsány Ferenc ötlete alapján 23 millió román beözönlésével Orbán ellen uszító MSZP politikusai is prezentálták magukat. Ujhelyi István a Fiatal Baloldal–Ifjú Szocialisták képviseletében pedig még együttműködési megállapodást is aláírt Victor Pontával, a román Szociáldemokrata Párt ifjúsági tagozatának (Tineretul Social Democrat) akkori elnökével.

A szerző politológus