A második: „Aki az aranyláznak a tömegsportra gyakorolt jótékony hatásával érvel, legyen szíves nézzen szét maga körül ebben a szorongó és depressziós, elhízott, nikotinista, alkoholista országban!” Sajnos ez is igaz. Egyrészt az, hogy nincs jól levezethető, közvetlen összefüggés az élsportolók eredményeinek a tömegek sportolására gyakorolt hatását tekintve. Persze tömegsport nélkül kicsi az élsport merítési lehetősége, ez tény. Másrészt az is igaz, hogy sajnos nagyon nagy arányban élnek rendkívül egészségtelenül Magyarországon az emberek, még mindig sokan dohányoznak, igen előkelő helyen állunk az országok között az alkoholfogyasztási listán, elképesztő mértékben nő az elhízott gyerekek aránya, és a drogfogyasztás terén is rossz a helyzet. Ezen bizony nem segít, ha az éppen aktuális olimpiai játékokon a magyar csapat mondjuk kettővel több aranyérmet nyer, mint az előző olimpián.
A harmadik: „Egy népnek nyilván ugyanúgy szüksége van sportolói példaképekre, ahogy művészekre és tudósokra. Ami a Kárpát-medencében súlyosan sérül, az az előzőek aránya.” Így gondolom én is. Nem arról van tehát szó, hogy ne lehetne egy-egy kiváló sportoló (hozzátenném, ha megfelelő intellektusa és erkölcsi tartása is van!) példakép, de a megfelelő arányok kijelölése azért nagyon fontos lenne! Ha az élsport igénye – és az azt biztosító anyagi háttér létrehozása és fenntartása – nagyon rátelepszik az országra, akkor másra, talán fontosabb dolgokra (pl. egészségügy, oktatás) nyilvánvalóan kevesebb jut. Legyünk tisztában azzal, hogy az olimpiai aranyérmek kisajtolása, a 35 év feletti olimpiai érmesek halálukig tartó, magas szintű életjáradéka elég jelentős pénzébe kerül az országnak az adófizetők pénzéből. Ma már úgy vélem, fontosabb lenne tornatermek építése és a diáksport felkarolása, erdei tornapályák létesítése és olyan uszodák építése, ahová a bérletek megfizethetők a köznép (értsd: a sportolni, mozogni vágyó tömegek) számára is, annál, hogy olimpiai aranyérmek megszereztetése lenne a feladat. Az igazi feladat az lenne, hogy lehetővé váljon egy kulturált, a másikat segíteni akaró, nemzetét, hazáját szerető, dolgozni akaró és tudó, boldog és egészséges nemzedék felnövekedése. Ehhez pedig nem élsport kell, hanem rendszeres és örömmel végzett testmozgás, teljesítménykényszer nélkül. Rekreációs szintű sporttevékenység, ami garanciája lehet az egészséges életvitelnek. Hiszen a sport, a józan testkultúra a minőségi életet, az egészséges létezés alapját biztosítja, a sport az egészség hordozója és megtartója. Ernest Hemingwaynél olvashatjuk: „A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!