Az ügy, amit nevezhetnénk akár Desmond-gate-nek is, már rég túlmutat a névadó dalszerzőn. Nyilván kíváncsiak vagyunk a produkció szerződésére – amely miatt közérdekűadat-igényléssel is megkerestük az illetékeseket, akik tegnap lapunkkal közölték, a szerződéskötés még nem történt meg –, ám a legmegdöbbentőbb mégis az, ahogy 1956 hatvanadik évfordulóján ennyire hülyének nézik az embert. Ha ugyanis nem tetszik az újracsomagolt gagyipop, akkor egyértelmű, hogy a hiba a mi készülékünkben van. Még akkor is, ha politikai beállítottságtól függetlenül egyre többen kiabálnak: ez így nincs rendben, ez több mint kellemetlen. Pedig ott a jó példa: a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Cseh Tamás-programja talán az elmúlt két évtized legjobb kezdeményezése, amely számtalan tehetséges, feltörekvő magyar zenei alkotót támogat reális, a piaci viszonyoknak megfelelő összeggel. Lemezkiadást, klipforgatást, sőt akár külföldi turnékat is szárnyaik alá vesznek. Az persze világos, hogy egy ilyen horderejű „szuperprodukció” költségével nem vetekednek egy feltörekvő zenekar kiadásai, de az ötvenmillióból a legnagyvonalúbb számítások mellett is negyven a levegőben lóg, mivel elvileg egyetlen előadó sem fogadott el honoráriumot a munkájáért.
Ha mindezek ellenére annak kell nácinak, kommunistának vagy épp liberálisnak lennie, aki megalkuvás nélkül támogatja a tehetséges magyar fiatal zenészeket, mit is mondhatna az ember, mint azt: legyen. Mi ugyanis hiszünk az Ígéretes titánokban (nemhiába van ilyen című zenerovatunk is), és azt szeretnénk, ha a magyar fiatalok valóban megismernék azt a kreatív alkotómunkát, amelynek eredményét más magyar fiatalok szeretnék eljuttatni hozzájuk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!