A fentiek nem azt jelentik, hogy a sportolók erőfeszítéseit ne kellene elismerni. Nem véletlenül írtam arról korábban, hogy nem szabad támadni , ostorozni azt a Gyurta Dánielt, aki most nem tudott régi fényében tündökölni, miközben hosszú éveken keresztül etalonként tekintett rá mindenki, amikor végigverte az egész világot. Ugyanakkor ne feledjük, hogy Cseh László az ő szintjén rosszul sikerült 200 méteres pillangó után nem menekült el Rióból – mint tette azt egy másik úszó –, hanem a fogait összeszorítva a rövidebb távon nyert egy csodálatosan fénylő ezüstöt. A kettő közti különbséget nem lehet nem észrevenni. Sem sportolónak, sem újságírónak, sem pedig a pörköltfoltos atlétájú szurkolónak.
Lehet, hogy nemcsak a hozsannázó véleményeket kell szeretni, hanem néha érdemes odafigyelni arra is, amit akkor mond a nép, az istenadta nép, amikor nem a dobogó tetején áll az ember.
