A XXI. század bírói

A Budaházy-per alapján úgy tűnik, az igazságszolgáltatás is véleményműfaj.

Azért is átkozhatja a sorsát Budaházy György, hogy nem Gyurcsány Ferencnek született. Gyurcsányként központilag szervezett adathamisításokkal, szisztematikus hazudozással nyerhetne választást, s még azután sem vonnák felelősségre, hogy mindezt egy kiszivárgott hangfelvételen maga beismeri. A csalárdságait leleplező beszéd ellen jogosan tiltakozókat simán szétverethetné, szétlövethetné mamelukja, Gergényi Péter vezényletével, akit érdemeire tekintettel rövidesen kitüntetnének. A szemkilövetésekért, több tucat ártatlan ember meghurcolásáért, a koncepciós eljárásokért egyiküket sem vonnák felelősségre. Gergényi ugyan kapna egy kis felfüggesztettet, amiért nem védte elég ügyesen a tévészékházat, aztán annyi. Terrorcselekmény miatt sem indulna nyomozás, hiába bizonygatnák jogászok: 2006 őszén az állam szándékosan, a lakosság megfélemlítésére alkalmazott erőszakot, hogy a tüntetők hazakotródjanak. Ha Budaházy Gyurcsánynak születik, tudná, hogyan kell mindezek után kormányokon átívelően védve maradni. Azt viszont talán még Gyurcsányként sem értené, miért írja róla a Népszabadság 2016. augusztus 31-én: „az viszont faktum, hogy a »szemkilövetős« Gyurcsány a legkisebb veszélyt sem jelentett a demokráciára”.

Ha Biszku és Gyurcsány nulla évet kap, Budaházynak hogyan juthat tizenhárom – annyi, amennyi trancsírozós gyilkosoknak? Nem tudom. Rég leszoktam róla, hogy igazságszolgáltatásnak nevezzem, ami a bíróságokon folyik. Kedd óta úgy gondolom, a jogszolgáltatás címke is erős túlzás. Inkább publicisztika az is, véleményműfaj. A csűrhető-csavarható jogszabálydíszletektől mit sem zavartatva egyik bírónak ez a véleménye a vádlottról, a másiknak pont az ellenkezője. Némi túlzással csak a jó szerencsén múlik, hogy ugyanaz a személy életfogytot kap-e vagy milliós kártérítést. Kár, hogy a XXI. század bírói nem ismerik Petőfitől a XIX. század költőit: „Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet ”