A közéleti viták kiüresedéséhez egy további tényező is hozzájárul: az, hogy alapvetően megváltozott a kampányok tartalma. A Fidesz felismerte, hogy csak szavazókat veszít, ha konkrétumokkal korteskedik – sokkal biztosabb általánosságban változást ígérni, s majd később, kormányra kerülve bíbelődni a részletekkel. Ezen felbuzdulva a párt 2014-ben egyszavas kormányprogrammal futott neki a választásnak (Folytatjuk!), ami működött is, bár különös jóstehetséggel kell rendelkeznie annak, aki pontosan erre számított a folytatást illetően. Persze az ellenzék is meghallotta az új idők szavát, különösen a baloldalon: nem terheli a választókat azzal, mihez is kezdene kormányon. Elég egy négyszavas kormányprogram (Csak nehogy Orbán folytassa!), aztán a többi valahogy majd kialakul.
Ha viszont ez a semmit- vagy nagyotmondás a kampányok központi eleme, a permanenssé vált kampánnyal ez költözik be a mindennapjainkba. A politikusok végképp nem fogják elhagyni a komfortzónájukat: legfőbb törekvésük nem is az lesz, hogy arról beszéljenek, amiről akarnak, hanem hogy ne kelljen arról beszélniük, amit nem akarnak az orrunkra kötni. Valahol jelképes, hogy a politikai ellenfeleivel a parlamentben mindig oly nagy kedvvel vitázó Orbán Viktor miniszterelnökké választása óta nem találta magát valódi interjúhelyzetben, nem kapott igazi, előre nem egyeztetett újságírói kérdéseket. Ahogy jelképes az is, hogy senki nem kérdezett vissza, amikor múlt pénteken a Kossuth rádióban arról beszélt: már tudja, mi lesz a következő lépése egy eredményes népszavazás esetén, de ezt még korai lenne elárulni. Bizonyára mindenki könnyebben hoz felelős döntést, ha a referendum várható következményeiről csak utólag értesül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!