Az ezredforduló után bevett gyakorlat lett, hogy speciálisan kiképzett és felszerelt randalírozó kommandók járták az ünnepi rendezvényeket, a másik politikai oldal demonstrációit, azzal a bevallott szándékkal, hogy belefojtsák a szónokokba a szót, vagy más módon zavarják az eseményt. A zavargók jó hatásfokkal léptek fel a Kendermag Egyesület összejövetelén, s arra is nagyon büszkék voltak, amikor március 15-e alkalmából Demszkyt megdobálták tojással. Természetesen nem feledkezhetünk meg a magyar demokrácia rövid történetének emblematikussá vált kifütyüléséről, Göncz Árpád ünnepélyes elnémításáról. ’56 kapcsán rendszeresen elhangzik, hogy valami méltó vagy méltatlan a forradalom szelleméhez. A Göncz Árpádot kifütyülő egykori bajtársai bizonyították, hogy némely tettük kevéssé volt méltó a maguk alkotta szellemiséghez. Azóta is, akik megzavarják a nemzeti ünnepeket, Göncz kifütyülőiben vélnek önigazolást találni, csak ott nem stimmel a dolog, hogy az akkori tiltakozók mögött volt egy valóságos forradalom és szabadságharc.
Egyébként pedig ne feledkezzünk meg arról a lényeges apróságról, hogy a füttyögés nem vélemény. Éppen ellenkezőleg: a vélemény hiánya. Sőt, pontosan az artikulált véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozása a lényege. Aki arról panaszkodik, hogy nem engedték füttyögni, s ezzel megsértették a legalapvetőbb szabadságjogait, az súlyos tévedésben van, ugyanis ő akarta megsérteni a többiek véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. (A szabadságunk csak addig tart, amíg másokat nem korlátozunk.) Aki azzal a céllal megy egy tömegrendezvényre, hogy megzavarja, hogy másokat akadályozzon az ünneplésben, megemlékezésben, az provokál. Ne lepődjék meg, ha ebben igyekeznek meggátolni, esetleg atrocitások is érik. Korlátozták a jogait? Aligha. Ugyanis Budapest számos más pontjára kérhet közterület-foglalási engedélyt, ahol füttyöghet kedvére, senki nem fogja akadályozni benne, sőt még rendőri biztosítást is kérhet hozzá.
