Az akció egy ideig visszhangtalan maradt. Szerdán azonban egy nyílt levéllel a szakma megtörte a hallgatást. A producer „személyes bosszúját” elítélő levelet több száz filmes szakember írta alá. Kálomista közleményben válaszolt; azt írta, nem adott rá engedélyt, hogy a Hír TV-s felvételt felhasználják, ám a cenzúráról nem ő döntött, hanem a Kút stábja. Ráadásul nem rúgott ki senkit, a levél aláírói tehát hazudnak, becsapják a közvéleményt.
Mivel eddig senki sem állt elő azzal, hogy az ő szerződését a Kút miatt bontották fel, nem tudjuk, mi az igazság. Persze a több száz aláíró tekintélye hitelt adhat a hírnek, de ahogy az itthon lenni szokott, ez a lista is szinte kötelező érvényűvé vált. Ha valaki nem írta alá, azzal magára vonta a Kálomista-ellenes tábor haragját.
Mégsem ez a legkényesebb része az ügynek, hanem maga a cenzúra. Az történt ugyanis, hogy a kulturális élet egyik meghatározó szereplője megsértődött, amiért valaki gúnyt űzött belőle. Mert ne legyen kétségünk, Kálomista felbukkanása a filmben – ahogy arról a rendező egy interjúban beszélt is – egyértelmű üzenet: abszurd országban élünk. Megsértődni persze szabad, ám amint a sértettség tettekre sarkall, elvész a művészi kritika szabadsága, ami pedig a demokratikus rendszerek egyik alapköve.
A producer lépése egyetlen dolgot igazolt: Gigor tréfája telibe talált. Ha előfordulhat, hogy utólag megvágnak egy filmet, mert az nem tetszik egy potentátnak, akkor valóban abszurd országban élünk. Ezen viszont már nem nagyon lehet nevetni.
