Abszurd humor

Elképzelhető, hogy minél több közpénzt kap valaki, annál morózusabb lesz? Kálomista Gábor esete legalábbis ezt valószínűsíti.

Vajon a közpénz miként aránylik a humorérzékhez? Elképzelhető, hogy minél többet kap valaki, annál morózusabb lesz? Kálomista Gábor esete legalábbis ezt valószínűsíti. Az elmúlt hetekben a kulturális élet a producer körüli botránytól volt hangos. A történet tréfának indult, ám szomorú véget ért.

A Thália Színház menedzser-igazgatója sikeres ember. Produceri minőségében a Magyar Nemzeti Filmalap és a közmédia egyik legjelentősebb beszállítója, filmgyártó cége, a Megafilm az elmúlt években több milliárd forint közpénzt nyert el. És a Tháliának is komoly összegeket kalapozott össze annak idején a Nemzeti Kulturális Alap fesztiválkollégiumánál, igaz, akkoriban épp ő vezette a testületet.

Nem véletlen, hogy Kálomista személye szorosan összefonódott a talán túlzónak tűnő állami szubvencióval. Továbbá azzal a gesztussal, ahogyan a sikerei csúcsán lévő filmes letekint a kulturális élet alsóbb szintjein lévő szereplőire. A téma a mostani történetben is változatlan, csupán a környezet lett líraibb. A producer három másodperc erejéig felbukkant Gigor Attila Kút című, szeptemberben bemutatott filmjében. Az egyik jelenetben egy prostituált bekapcsolja a lerobbant benzinkút ócska tévéjét, a képernyőn pedig a Hír TV egykori Páholy című műsora jelenik meg Kálomistával és Gajdics Ottóval. Rögtön utánuk tengerbe fúlt menekültekről hallunk, majd egy bulvárhír következik.

Egy héttel a bemutatót követően visszahívta a mozikból a filmet forgalmazója, a Vertigo Média, és gyorsan kálomistátalanította: kivágták belőle az inkriminált három másodpercet. Mivel a rendszerváltás óta nem fordult elő hazánkban, hogy egy filmalkotást utólag cenzúrázzanak, a hírre sokan felkapták a fejüket. Kálomista a Népszabadságnak azt nyilatkozta, semmi köze a jelenet eltávolításához. Film­szakmai körökben azonban arról suttogtak, ő maga követelte, hogy tüntessék el a vászonról. Ám azután sem nyugodott meg, hogy ez megtörtént: a hírek szerint összevetette a Kút stáblistáját a Megafilm készülő produk­cióinak szakembergárdájával, és kirúgott mindenkit, aki Gigornak és neki is dolgozott.

Az akció egy ideig visszhangtalan maradt. Szerdán azonban egy nyílt levéllel a szakma megtörte a hallgatást. A producer „személyes bosszúját” elítélő levelet több száz filmes szakember írta alá. Kálomista közleményben válaszolt; azt írta, nem adott rá engedélyt, hogy a Hír TV-s felvételt felhasználják, ám a cenzúráról nem ő döntött, hanem a Kút stábja. Ráadásul nem rúgott ki senkit, a levél aláírói tehát hazudnak, becsapják a közvéleményt.

Mivel eddig senki sem állt elő azzal, hogy az ő szerződését a Kút miatt bontották fel, nem tudjuk, mi az igazság. Persze a több száz aláíró tekintélye hitelt adhat a hírnek, de ahogy az itthon lenni szokott, ez a lista is szinte kötelező érvényűvé vált. Ha valaki nem írta alá, azzal magára vonta a Kálomista-ellenes tábor haragját.

Mégsem ez a legkényesebb része az ügynek, hanem maga a cenzúra. Az történt ugyanis, hogy a kulturális élet egyik meghatározó szereplője megsértődött, amiért valaki gúnyt űzött belőle. Mert ne legyen kétségünk, Kálomista felbukkanása a filmben – ahogy arról a rendező egy interjúban beszélt is – egyértelmű üzenet: abszurd országban élünk. Megsértődni persze szabad, ám amint a sértettség tettekre sarkall, elvész a művészi kritika szabadsága, ami pedig a demokratikus rendszerek egyik alapköve.

A producer lépése egyetlen dolgot igazolt: Gigor tréfája telibe talált. Ha előfordulhat, hogy utólag megvágnak egy filmet, mert az nem tetszik egy potentátnak, akkor valóban abszurd országban élünk. Ezen viszont már nem nagyon lehet nevetni.