Szörnyű hangulat és keserűség uralkodik, az ország elképesztően megosztott és boldogtalan hely. Így jellemezte a mai Magyarországot Anne Applebaum. A térséget jól ismerő amerikai újságíró, történész megállapításai némiképp túlzók, ám kétségkívül sok bennük az igazság. Második hazája, Lengyelország – Applebaum férje a volt külügyminiszter, majd parlamenti elnök Radoslaw Sikorski – ugyan még nem tart itt, ám jó úton halad afelé, hogy a régióról sokat publikáló szerző rá is kiterjessze lesújtó véleményét. Már csak azért is, mert a Pulitzer-díjas újságíró nemrégiben a saját bőrén érezhette, mit is értenek a sajtó és a vélemény szabadságán Orbán Viktor varsói követői. De mielőtt még teljesen belefeledkezne a térség szörnyűségeinek manapság nem éppen alaptalan ecsetelésébe, azért érdemes lenne néhány sort szentelnie a demokráciájára oly büszke hazájában eluralkodó jelenségekre is. Applebaumtól ugyanis a lengyel rádió híradása szerint egy a The Washington Postban megjelent írása miatt vált meg az egyik amerikai elemzőközpont, a Center for European Policy Analysis (CEPA).
Applebaum „bűne” az volt, hogy bírálta a lengyel elnöki gép szmolenszki tragédiáját körüllengő összeesküvés-elméleteket. Miközben a jelenlegi kormány Moszkvát teszi felelőssé a mások mellett Lech Kaczynski államfő életét követelő katasztrófáért, az újságíró rámutatott, hogy a fekete doboz felvételei szerint a légierő akkori parancsnoka, Andrzej Blasik a pilótafülke ajtajában állva a rossz időjárási viszonyok és az irányítótorony figyelmeztetése ellenére utasította a kapitányt a leszállásra. Ezt a momentumot a jelenlegi lengyel hatalom a legszívesebben kitörölné az emlékezetből, és megbocsáthatatlannak tartja felemlegetését. Olyannyira, hogy még Washingtonba is Applebaum után nyúlt. Tehette, mert a CEPA meglehetősen közel áll a lengyel kormányhoz. A kutatóközpont alelnöke Marcin Zaborowski, a szakminisztérium irányítása alá tartozó varsói külügyi intézet volt igazgatója. Ráadásul a CEPA egyik fő támogatója a négy tagország által fenntartott International Visegrad Fund. Árulkodó az is, hogy Applebaum eltávolítása kapcsán Andrzej Duda lengyel elnök nem kevés szarkazmussal csak annyit jegyzett meg: milyen kár, hogy egy ilyen ismert újságíró hazugságokat terjeszt, Witold Waszczykowski külügyminiszter szerint pedig az eltávolítás önmagáért beszél.
###HIRDETES###
Applebaum kétségkívül darázsfészekbe nyúlt, amikor a jelenlegi kormány egyik fő kampánytémájának igazságtartalmát kérdőjelezte meg, de ilyenkor szokta megvédeni az újságírókat az Amerikában állítólag erős demokratikus háló. Ám jelen esetben Applebaum az amerikai fősodor érdekeit is sértette. Az atlanti sajtó ugyanis manapság hangosan és ijedten harsogja kórusban, hogy Putyin Oroszországa mekkora veszélyt jelent a világra. A kommunikációjában mindenképpen a hidegháborúra emlékeztető viszonyok között pedig minden apróságnak jelentősége van, nem számít a sajtó oly sokat hangoztatott szabadsága. Háborúban félre lehet söpörni az ellenvéleményeket, s adott esetben hasznosabban szolgálja az amerikai érdekeket Kaczynski pártjának „russzofóbiája”, a szmolenszki tragédia geopolitikai átértelmezése, mint az igazság kiderítése.
Ebben az ukrán válság kirobbanása után nyílttá vált háborúban még az amerikai fősodor olyan kedvencei is sérülhetnek, mint az éberséget egy pillanatra az igazság oltárán feláldozó Applebaum. Akik pedig folyamatosan rámutatnak a világ még legfőbb hatalmának tettei és szavai közötti ellentmondásokra, netán alternatív modellekben (is) gondolkodnak, azok egyenesen kitaszítottá válnak. Vajon mit szól ehhez most Anne Applebaum?
