A XXI. század Európai Uniójában ugyanis valóban nem életképes egy olyan kereskedelmi szerződés, amit brüsszeli technokraták a nyilvánosság és a tagországok háta mögött, ámde a lobbiszervezetekkel karöltve hoznak létre, és próbálnak meg izomból lenyomni demokratikusan megválasztott képviseletek torkán. A CETA politikai céljait kijelölő európai tanácsi mandátum hat évig nem volt hozzáférhető. A TTIP aktuális szövegét választott parlamenti képviselőink csak szupertitkos olvasószobákban, szakértők segítsége nélkül ismerhetik meg.
Az Európai Bizottság „minden idők legjobb kereskedelmi szerződését” (szerintük ez a CETA) nem a meggyőzés erejével, a kritika komolyan vételével és a vitatott pontok kijavításával próbálta elfogadtatni, hanem inkább bejáratott hatalomtechnikai módszerekre támaszkodott. Az Alexisz Ciprasz tavaly nyári „megfőzésénél” bevált recept a vallon miniszterelnök esetében azonban csődöt mondott. Paul Magnette elszántan ragaszkodik a régió parlamentje által jelzett aggályok orvosolásához, hiába zúdul rá a szabadkereskedelmi lobbi össztüze.
A CETA pillanatnyi megingása fontos győzelem a szerződést bírálók számára. A paktum ellen szóló érvek a napokban széles nyilvánosságot nyertek, és egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy az aláírást követően az összes tagállami parlament minden további nélkül áldását adja majd rá. A szabadkereskedelmi lobbi egyértelműen túlfeszítette a húrt. A demokratikus elveket lábbal tipró, a döntéshozatalt a parlamentektől a technokraták és nagybefektetők kezébe áthelyezni kívánó erőfeszítés a visszájára fordult. A TTIP és CETA kritikusai által elindított párbeszéd állampolgárok millióit aktivizálta, és határokon átívelően sok ezer civil szerveződést kapcsolt össze. Nem kevesebbnek, mint a régóta hiányolt európai nyilvánosság létrejöttének, az európai démosz születésének vagyunk tanúi.
Mindez megnyitja a kaput egy újfajta, demokratikus Európa megteremtése előtt, ahol a döntéshozók célja nem a legerősebb lobbik érdekeinek érvényesítése, hanem a közjó szolgálata. Egyszersmind lehetővé tesz egy valóban új generációs kereskedelmi politikát, amely nem csak a leggazdagabbak további gyarapodását tartja szem előtt.
