Nem lennénk most Lázár János helyében. A kancelláriaminisztert feltehetőleg most dühös fideszes politikusok állítják meg úton-útfélen: miért kellett neki beszállnia egy jó szakember elleni „karaktergyilkossági kísérletbe”, amikor az csak a munkáját végezte? Hiszen a kémelhárítás egy szakma, és ahogy Tasnádi László mondta, ma is, tegnap is ügynökökkel dolgoztak! Ennek jegyében a rendészeti államtitkár már két éve dolgozott államtitkárként, és csak most, október 23-án léptették elő vezérőrnagyból rendőr altábornaggyá. Lázár János szerint ennek kínosságát mindenki érezte, és már Orbán Viktor sem tudott neki örülni.
Pedig a miniszterelnök két éve még azzal állt ki Tasnádi mellett: munkáját sem a Jobbik, sem más párt nem kritizálta, és ha jó volt rendvédelminek és információs hivatalban dolgozónak, jó lehet államtitkárnak is. Most viszont Tasnádinak távoznia kell. A sajtóból arról lehetett hallani: a Pintér Sándor által javasolt államtitkárt zavarta, hogy nem álltak ki mellette még a rendészeti kérdésekkel foglalkozó fideszesek sem.
Tasnádi úr nyilván lemaradt róla, hogy már két éve kiállt mellette mindenki, akit csak kérdeztek (a korrektség kedvéért: Kövér Lászlót és Gulyás Gergelyt leszámítva). Vagy a hűségesküt évente meg kellene újítani? A sajtó a szokott parlamenti kérdezési kísérletek során kapott el több kormánypárti politikust, akik közül csak a KDNP-s Hargitai János mondta, hogy meglepte a dolog. A 444 portál 2014-es felvetésére, miszerint ennek a meglepetésnek más még nem adott hangot, Hargitai azt válaszolta: „ezt gondolja ön”. A nyilvánosságban azt hallhattuk, hogy jó szakemberről van szó, akit aztán két évig államtitkári pozícióban is tartottak. Pedig Tasnádi III/II-es munkája időben csak távolodott azóta: fel sem merülhet bennünk, hogy két év kellett annak felismeréséig, mit csinált egykoron.
A kormánypártokban most fellélegeznek: végre, ez a teher sem nyomja tovább a vállukat. Végre, kétévnyi kínosság után lehet újra szabadon háromperkettesezni anélkül, hogy rögtön utána magyarázkodni kellene Tasnádi miatt. Biztos nem gondolják ezt, hisz akkor nem álltak volna ki a „jó szakember” mellett.
És Lázár nem is az államtitkári kinevezés kínosságáról beszélt, hanem arról: október 23-án rendőr altábornagy lett a megszolgált emberből. Úgy tűnik jelenleg, Tasnádinak nem az lett a veszte, hogy III/II-es volt, és hogy Nagy Imre újratemetésén is dolgozott operatív tisztként. Nem, Tasnádi rossz időpontban lett rendőr altábornagy. És ez kínos.
Mondhatnánk persze, hogy ebben a távozásban már tényleg nincs mit kritizálni: a világ rendje helyreállt, végre nem államtitkár az exháromperkettes. És elküldték az uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárt, Köpeczi-Bócz Tamást is, aki olyan ügyesen mentette át magát a Gyurcsány-érából, hogy egyszerre tartozott Magyar Bálint és a jelenlegi kormány bizalmi köreibe, de Simon Gáborral is munkakapcsolatban állt korábban. Ő is jó szakember volt
Nyilvánvaló, hogy az említettekhez hasonló kinevezettek vagy épp a megfelelő emberekkel barátkoztak, vagy túl sokat tudtak, esetleg olyan ismeretek birtokában voltak, amilyenekében egy mezei szakember nem. A „jó szakember” csak virágnyelven való megfogalmazása annak, hogy „éreztük kínosságát, de tekintsünk inkább el az etikai aggályoktól, éljenek a pragmatikus szempontok”. Ha pedig a dolog egy idő múlva túl kínossá válik, ha felmerül, hogy valami mégsem volt megfelelő, akkor csendben váltunk, mintha mi sem történt volna. Szaniszló Ferenctől visszakérjük a kitüntetését, a váratlanul bevezetett boltzárat ugyanolyan váratlanul eltöröljük. A felelősség vállalása? Ugyan: a vezető politikusok még elégedettek is lesznek magukkal, hogy korrigálták hibájukat. Legyen csak kínos Szaniszlónak, hogy visszakérnek tőle egy díjat, vagy magyarázgassa Tasnádi a bizonyítványát.
Hogy ki volt a ma fontos pozícióba helyezettek közül III/II-es, és ki ápolt munkakapcsolatokat Simon Gáborral, ma másodrendű kérdés. A dolgok kínosságát nem ez adja, hanem újonnan kapott pozícióik: hogy múltbeli tevékenységük következménye nem a bukás, hanem a továbbszolgálás. Lehetne bőven találni olyan szakembereket is, akik együtt dolgoztak egy korábbi kormánnyal, de kizárólag tisztességes, vállalható feladatokon, és nem lengte körül munkájukat a furcsa utakra tévedő uniós pénzek levegője. Biztos nem nehéz szakembereket találni azok közül sem, akik nem voltak III/II-esek. De nem, őket választották, és aztán a kínosságérzet egy fokáig maradhattak is jó sokáig.
Majd váratlanul letették őket, magyarázat pedig vagy nincs, vagy roppant szegényes. Élünk tovább, nem történt semmi, néha kinevezünk egy volt III/II-est, néha elküldjük, ha Lázár János megérzi a dolgok kínosságát. Pedig Tasnádi és Köpeczi-Bócz bizonyítványa most már a kormányé is.
