És Lázár nem is az államtitkári kinevezés kínosságáról beszélt, hanem arról: október 23-án rendőr altábornagy lett a megszolgált emberből. Úgy tűnik jelenleg, Tasnádinak nem az lett a veszte, hogy III/II-es volt, és hogy Nagy Imre újratemetésén is dolgozott operatív tisztként. Nem, Tasnádi rossz időpontban lett rendőr altábornagy. És ez kínos.
Mondhatnánk persze, hogy ebben a távozásban már tényleg nincs mit kritizálni: a világ rendje helyreállt, végre nem államtitkár az exháromperkettes. És elküldték az uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárt, Köpeczi-Bócz Tamást is, aki olyan ügyesen mentette át magát a Gyurcsány-érából, hogy egyszerre tartozott Magyar Bálint és a jelenlegi kormány bizalmi köreibe, de Simon Gáborral is munkakapcsolatban állt korábban. Ő is jó szakember volt
Nyilvánvaló, hogy az említettekhez hasonló kinevezettek vagy épp a megfelelő emberekkel barátkoztak, vagy túl sokat tudtak, esetleg olyan ismeretek birtokában voltak, amilyenekében egy mezei szakember nem. A „jó szakember” csak virágnyelven való megfogalmazása annak, hogy „éreztük kínosságát, de tekintsünk inkább el az etikai aggályoktól, éljenek a pragmatikus szempontok”. Ha pedig a dolog egy idő múlva túl kínossá válik, ha felmerül, hogy valami mégsem volt megfelelő, akkor csendben váltunk, mintha mi sem történt volna. Szaniszló Ferenctől visszakérjük a kitüntetését, a váratlanul bevezetett boltzárat ugyanolyan váratlanul eltöröljük. A felelősség vállalása? Ugyan: a vezető politikusok még elégedettek is lesznek magukkal, hogy korrigálták hibájukat. Legyen csak kínos Szaniszlónak, hogy visszakérnek tőle egy díjat, vagy magyarázgassa Tasnádi a bizonyítványát.
Hogy ki volt a ma fontos pozícióba helyezettek közül III/II-es, és ki ápolt munkakapcsolatokat Simon Gáborral, ma másodrendű kérdés. A dolgok kínosságát nem ez adja, hanem újonnan kapott pozícióik: hogy múltbeli tevékenységük következménye nem a bukás, hanem a továbbszolgálás. Lehetne bőven találni olyan szakembereket is, akik együtt dolgoztak egy korábbi kormánnyal, de kizárólag tisztességes, vállalható feladatokon, és nem lengte körül munkájukat a furcsa utakra tévedő uniós pénzek levegője. Biztos nem nehéz szakembereket találni azok közül sem, akik nem voltak III/II-esek. De nem, őket választották, és aztán a kínosságérzet egy fokáig maradhattak is jó sokáig.
