Miközben a teljes kormány azért rágja le izgalmában a körmét, hogy vajon ott lesz-e minden nyugdíjas karácsonyfája alatt a tízezer forintos Erzsébet-utalvány Orbán Viktor levele kíséretében, vannak családok, amelyeknek nagyobb gondokkal kell megküzdeniük így év vége felé. A nyíregyházi Lego-gyár alkalmazottairól múlt héten írtunk: sokan nem tudják, hogy januárban, a túltermelési kényszerleállás után mehetnek-e még dolgozni egyáltalán. Gyüre Csaba jobbikos országgyűlési képviselő meg is kérdezte ennek kapcsán Szabó Lászlót, mit tesz a kormány annak érdekében, hogy megvédje azokat, akik olyan vállalatoknál dolgoznak, amelyekkel stratégiai partnerséget kötött a kormány. A Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára felsorolta az unalomig ismert makrogazdasági mutatókat, majd közölte, hogy biztos csak megingásról van szó a nyíregyházi gyárban. A General Electrictől 300 embert küldtek el a minap – egy olyan cégtől, amely közel 700 millió forint adókedvezményben részesült. Rogán Antal tájékoztatási miniszter erre azt mondta: nem örülünk ennek.
Annak a kormánynak a tagjai ők, amelynek a feje nem is olyan régen még így szólalt fel: meg akarunk állapodni a multinacionális cégekkel, de előtte pozíciót kell fognunk. Orbán Viktor azzal indokolta öt évvel ezelőtt a különadókat, hogy tárgyalási alapot teremtsen, mivel „a helyzet kéregetésre, könyörgésre nem változik, tárgyalni kell, ehhez pedig tárgyalási pozíció kell”. Világos beszéd, amit tettek is követtek: 2013-ra már egy sor multinacionális céggel stratégiai partnerséget kötött a kormány, sokszor meglehetősen ünnepélyes keretek között. Emlékszünk még a nagy ívű beszédekre? Esetleg a munkalapú társadalomra és a munkavédelmi akciótervre? (A 2008-as szociális népszavazáskor emlegetett, a „plebejusokkal” kötött szövetséget pedig csak a rend kedvéért említjük.)
Nap mint nap érkeznek olyan hírek, amelyek arra engednek következtetni, hogy ezek a kifejezések is az elhasznált politikai termékek sorsára jutottak. Ami nagy kár. Ez a kormány legalább mert szakítani elődei frázisaival, és nem szajkózott folyamatosan a piac láthatatlan kezéről. Legkésőbb 2008-ban kiderült ugyanis, hogy az a kéz bizony a bilibe lóg. Máskor meg tollat ragad, hogy levelet írjon: emlékezzünk csak Nicolas Sarkozy akkori francia elnök üzenetére, amit Orbán Viktornak küldött a magyar piacon ellehetetlenített, francia érdekeltségű étkezési csekkek védelmében. Ugye, hogy nem is volt annyira láthatatlan az a biliszagú kéz?