Nézz szembe a valósággal – így szólt korábban az Ökumenikus Segélyszervezet és az Emberi Erőforrások Minisztériumának közös kampánya, a plakátokon a címben is szereplő szöveggel. Sajnos a valóságot rendszerint elmismásoló politikai korrektség itt is felütötte a fejét, így az utcai hirdetéseken hamar már nemcsak az anya vagy a gyerek, de a férj fejére húzva is láthattuk a mosolygós arccal kipingált zacskót. A kapcsolati erőszaknak számtalan arca lehet, férfi és nő pedig egyaránt az áldozatává válhat – szólt az üzenet. És valóban: erőszak az is, ha a férj nem mer lépni, mert azzal fenyegetik, hogy onnantól nem láthatja a gyerekét. Ismerjük a lelki zaklatás számtalan formáját. Csakhogy ezeket épp olyan sokszor látjuk nők ellen is használni, miközben a kapcsolaton belüli fizikai erőszak az esetek túlnyomó részében a nők ellen irányul. Épp ezért csalóka az a többször hallott állítás, miszerint a férfiak is legalább ugyanolyan arányban lennének veszélyeztetettek. Ha szembe akarunk nézni a valósággal, a polkorrekt maszatolást biztosan el kell felejtenünk.
Márpedig a fejre húzott, mosolygós zacskóról elsőre mindenkinek az jut eszébe: az áldozat fizikai erőszak nyomait rejtegeti. Hogy mennyire valóságos (világ)jelenségről van szó, azt nemrég épp a marokkói állami televízió bizonyította. Vidám zene, kedvesen mosolygó műsorvezető nő: a 2M csatornán ahhoz adtak sminktippeket, miként lehet ügyesen elfedni a bántalmazás nyomait. – A verés után ez a rész még nagyon érzékeny, itt ne nyomják meg erősen – halljuk arab nyelven, majd arról is értesülhetünk, hogy a sárga alapozás a megfelelő, a fehérrel viszont a vörös csíkok megmaradnak.
A műsorblokk miatt világszerte tiltakoztak az internetes felhasználók, mire a 2M eltávolította a videót, és a Facebookon tévedésre hivatkozott. A nők jogairól beszéltek, szabadkoztak, pontosan tudva, miként kell ezt tenni: természetesen napfénysárga alapozással, a nyomokat a legtökéletesebben elfedve. Nem meglepő az sem, hogy a bocsánatkérést franciául közölték, miközben a műsorban arabul beszéltek. Hozzászólók követelték is, hogy arabul is tegyék közzé mindezt, de tudjuk jól: ez a külvilágnak szól elsősorban, miután a műsorról beszámolt a nyugati sajtó. A vendégek előtt fenn kell tartani a látszatot, hogy otthon minden rendben, de a két műmosoly közt a mosdóba kiszaladó férj azért egy szigorú pillantással mutatja: otthon ennek lesz még következménye.
Emlékezhetünk a magyar Éden Hotel nagy vihart kavart jelenetére, amikor az egyik résztvevőt, Nórit szexre akarta kényszeríteni a másik játékos. A korábban felvett jelenet lement, az ellenálló Nórit kiszavazták, a TV2 először pedig azt mondta: nem volt erőszak, csak csábítási kísérlet. Utóbb persze már rettentően szabadkozott a csatorna. Nagyjából ennyit, egy verés után hozott virágot ért a marokkói adó magyarázkodása is. Többet ilyen nem fordul elő. Csak el kell rejteni, és mintha mi sem történt volna. Tudod jól, hogy én nem ilyen vagyok! A nők többsége pedig magával is elhiteti, hogy így van, hogy most csak el kell fedni, ez egy jó ember, olyan kedves volt az elején is. Pedig aki egyszer elmegy eddig, és látja, hogy megúszhatja, az másodszor is el fog. A pofon után következő szép szavak eltakarhatják, ami történt, de a sérülés attól még megmarad, és belül mérgez tovább. Épp ezért nem szabad hagyni, hogy a másik elfedje a világ elől, amikor valami nincs rendben velünk.
Nézzünk szembe a valósággal: nőként sokkal könnyebb áldozattá válni, emiatt pedig nem a nőknek van szégyellnivalójuk. Az áldozathibáztatást is felejtsük el, hiszen nem ösztönlények vagyunk, hogy a nők ne is várhassanak mást. Nekik pedig nincs szégyellnivalójuk: a bántalmazó szégyene az ütés, rajta hagy egy életre nyomot. Amit viszont már se fehér, se sárga alapozás nem tüntet el.
