Emlékezhetünk a magyar Éden Hotel nagy vihart kavart jelenetére, amikor az egyik résztvevőt, Nórit szexre akarta kényszeríteni a másik játékos. A korábban felvett jelenet lement, az ellenálló Nórit kiszavazták, a TV2 először pedig azt mondta: nem volt erőszak, csak csábítási kísérlet. Utóbb persze már rettentően szabadkozott a csatorna. Nagyjából ennyit, egy verés után hozott virágot ért a marokkói adó magyarázkodása is. Többet ilyen nem fordul elő. Csak el kell rejteni, és mintha mi sem történt volna. Tudod jól, hogy én nem ilyen vagyok! A nők többsége pedig magával is elhiteti, hogy így van, hogy most csak el kell fedni, ez egy jó ember, olyan kedves volt az elején is. Pedig aki egyszer elmegy eddig, és látja, hogy megúszhatja, az másodszor is el fog. A pofon után következő szép szavak eltakarhatják, ami történt, de a sérülés attól még megmarad, és belül mérgez tovább. Épp ezért nem szabad hagyni, hogy a másik elfedje a világ elől, amikor valami nincs rendben velünk.
Nézzünk szembe a valósággal: nőként sokkal könnyebb áldozattá válni, emiatt pedig nem a nőknek van szégyellnivalójuk. Az áldozathibáztatást is felejtsük el, hiszen nem ösztönlények vagyunk, hogy a nők ne is várhassanak mást. Nekik pedig nincs szégyellnivalójuk: a bántalmazó szégyene az ütés, rajta hagy egy életre nyomot. Amit viszont már se fehér, se sárga alapozás nem tüntet el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!