Európa kontra Európai Unió?

Theresa May a briteknek sima átmenetet, úgynevezett soft brexitet ígért.

A másik kérdés, amelyet rendkívüli nemzetközi érdeklődés kísért a beszéd előtt: a bevándorlás ügye. Erről May úgy foglalt állást, hogy a referendum eredménye a tagországokból érkezők számának szabályozására kötelezi a kormányt. Vége tehát az akadálytalan bevándorlásnak. A korlátozás részleteiről azonban semmit sem árult el, csak annyit mondott, hogy garantálni fogja azon EU-s munkavállalók jogait, akik már a szigetországban tartózkodnak. Kérdés, az Angliában dolgozó magyarok számára ez az ígéret eléggé megnyugtató-e.

A brit politikát figyelemmel kísérők számára nem számít újdonságnak a „globális Nagy-Britannia” koncepciójának előtérbe állítása sem; erről is szólt May a toryk októberi konferenciáján. „A kontinensen túlra is tekintünk” – hallhattuk most ismét tőle, ami óhatatlanul az egykori birodalmat juttatja az eszünkbe. Az „angloszféra” iránti érdeklődés, „Anglo-Amerika” eszméje a brit konzervatívok gondolkodásában valójában mindig is megkülönböztetett jelentőséget kapott, s Donald Trump eddigi állásfoglalásai csak felerősítették az ehhez fűzött reményeiket. Az új elnök legutóbb „nagyszerű dolognak” nevezte a brexitet, komoly biztatást adva ezzel az Európától elforduló brit politikának. Bár a brit állam egységének megőrzését prioritásnak nevezte May, a „kemény” brexit ezt igencsak megnehezíti. Skócia „első minisztere” több ízben is jelezte: az Európából való teljes kiválás esetén kezdeményezni fog egy újabb függetlenségi népszavazást. És ez nem blöff – fűzte hozzá Nicola Sturgeon. Súlyos problémát vet fel Észak-Írország és az Ír Köztársaság jövőbeli kapcsolata is, különös tekintettel a határ átjárhatóságára.

May igen kemény hangon figyelmeztette az EU-t, hogy semmiképp se vezesse valamiféle „büntető” szándék a kilépésről folytatandó tárgyalásokon. Egy efféle hozzáállás a 27-ek részéről „szerencsétlen öncsonkítás” lenne, hangsúlyozta, aminek a kontinens legalább olyan mértékben a vesztese lenne, mint a szigetország. Ez esetben London „modellt válthat” – fűzte hozzá, kevéssé leplezett fenyegetéssel. Más szavakkal: alacsonyabb adókulcsok bevezetésével egyfajta „adóparadicsommá” teheti a szigetországot, „Szingapúrrá Európa peremén”, versenyhátrányba hozva az EU tagjait. Ez természetesen óhatatlanul a szociális ellátás kárára menne, élesen ütközve May azon ígéreteivel, hogy a brexitet mélyreható társadalmi reformokkal fogja összekapcsolni.

May nem várta meg beszédével a legfelsőbb bíróság döntését arról, hogy szükséges-e a parlament jóváhagyása a kilépési folyamat elindításához, arra viszont ígéretet tett, hogy az EU-val kötendő végső megállapodást majd a parlament elé terjeszti. Beszédében a briteknek sima, puha átmenetet, „soft brexitet” ígért, a keménységet csak Brüsszelnek tartva fenn, erre azonban kevés az esély. Brüsszel aligha fogja hagyni, hogy Nagy-Britannia az EU kárára erősödjön meg, London viszont abból indul ki, hogy „egy rossz alkunál a megállapodás hiánya is jobb”. A válások ritkán simák – valószínűleg ez sem lesz az.