Kezdje Líbiában, elnök úr!

Óriási hiba, hogy Amerikának nem volt semmilyen terve a Kadhafi utáni időkre.

Az Iszlám Állam is megvetette a lábát Líbiában. Ugyan a legutóbbi tudósítások arról szólnak, hogy sikerült őket visszaszorítani a fő bázisukat jelentő Szirt városából, de ez nem jelenti azt, hogy ne térhetnének vissza úgyszólván bármikor. Gazdasági oldalról pedig tény, hogy a líbiai olajkitermelés a mai napig nem az állam, hanem jórészt különféle milíciák, törzsi szabadcsapatok és az Iszlám Állam számláit hizlalja.

A Líbiában ilyen-olyan céllal működő fegyveres csoportok – köztük iszlamista terroristák, kábítószer- és fegyvercsempészek, szervkereskedők, emberrablók – folyamatos fenyegetést jelentenek, nemcsak az Európai Unió tagállamaira, hanem a szomszédos országokra is. Ezt bizonyítják az algériai olajmunkások elleni támadások, a Tunéziában turisták ellen elkövetett terrorista merényletek, vagy az Egyiptomban sűrűn előforduló merényletek és támadások. De arra is vannak bizonyítékok, hogy a Mali és Mauritánia területén tevékenykedő szervezetek is Líbiát használják fegyverutánpótlásra mint afféle hátországot. Líbia tulajdonképpen ellenőrizetlen átjáróház a Magreb régión belül, amely egyrészt a migránsok, másrészt a terroristák, csempészek és egyéb bűnözők számára belépőhely az unióba. Ezt az állapotot az EU – döntésképtelensége folytán – önerőből nem képes megszüntetni.

Egy líbiai intervenció sok szempontból különbözne az iraki vagy az afgán beavatkozástól. Először is az ország népessége (6,2 millió fő) nagyrészt a tengerparti városokban és az összekötő sávban összpontosul. Hamar, relatíve kis költséggel újra megteremthetők a parti zóna lakossága számára a néhai Kadhafi ezredes uralma alatt megszokott jólét feltételei. A partvidék ellenőrzése lehetővé teszi a migránsprobléma kontroll alá helyezését, az embercsempészek visszaszorítását, az olajexport zavartalan lebonyolítását. A sivatag ellenőrzése a modern technika felhasználásával, valamint a nomád törzsek számára biztosított autonómiával és az életmódjuk fenntartásához szükséges javak akár ingyen rendelkezésre bocsátásával kezelhető. Lezárhatók a csempészútvonalak.

A beavatkozást vezető hatalom az egyiptomi hadseregre bizton számíthat. Egyiptom nemzetbiztonsága szempontjából a líbiai határ kulcskérdés. Egyiptom jelenleg is komoly erőfeszítéseket tesz ezen a téren, és ha partnerként kezelik, az erőfeszítéseknek rövid idő alatt komoly eredményük lehet. Itt lehetne kipróbálni a gyakorlatban a Trump által többször javasolt orosz–amerikai együttműködést. Oroszország egyiptomi befolyása folyamatosan növekszik, de nincs abban a helyzetben, hogy a vázolt projektet Egyiptom egyetlen szövetségeseként végigvigye, és részben finanszírozza. Az Egyesült Államokkal, Olaszországgal és Franciaországgal közösen azonban létrejöhetne egy öttagú koalíció, amelyhez csatlakozhatna Tunézia és Algéria. Líbia stabilizálása a regnáló kormánynak történő segítségnyújtás útján gyors és látványos eredményeket hozna. Ráadásul a feladat során nem kell olyan geopolitikai kihívásokkal megküzdeni, mint Irakban, Afganisztánban vagy Szíriában. Az elért eredményeknek azonban közvetve jelzésértékük lenne az említett országokban is.