Mit érünk az előválasztással?

Ebből pusztán újabb hátrányaik származnának a kormányváltásra törő erőknek.

Számomra az is érthetetlen, hogy miért a Párbeszéd nevű párt a legnagyobb támogatója az előválasztásnak, hiszen Karácsony Gergelyé kivételével nem igazán tudnék mondani akárcsak egy olyan körzetet, ahol eséllyel indulhatnának jelöltjeik. Az előválasztás pedig alighanem végképp a DK–MSZP kettős harcává fajulna, ahol egyébként az is megtörténhetne, hogy a két párt baráti alapon jó előre lezsírozza a helyek többségét, ezért pedig igazán fölösleges ennyi időt és energiát beleölni valamibe, ami egyáltalán nem is fog működni. Arról nem is beszélve: biztosak lehetünk benne, hogy nem egy helyen követik majd el azt a hibát a választók, hogy nem az egyébként legalkalmasabb jelöltet választják meg. Igaz, erre a pártok is képesek, de talán az esély mégis kisebb.

Az pedig külön poén volna, hogy akik az országos listához nem képesek elég embert elindítani egyéni körzetben, azok az előválasztás után mégis rákényszerülnének jelölteket benevezni a körzetekbe. Ugyanis arra semmi garancia nincs, hogy a pártok majd egységesen beleegyeznek mondjuk 95-100 DK–MSZP-jelölt elindításába az előválasztás után, és ezzel egy közös listába is az országgyűlési választásokra.

Összegezve elmondhatjuk, hogy akár a pénz, akár az emberi erőforrás hiánya, akár a szervezésbeli nehézségek, vagy éppen a teljesen ismeretlen hagyományra épülő rendszer, egyszóval a felsoroltak mind olyan szegmensei ennek az ötletnek, amelyek már a kezdet kezdetén halálra ítélik az elképzelést. Ráadásul az ellenzék bölcsességében sem bízhatunk, miszerint egy esetlegesen kirobbanó botrány után nem kezdődne el az éppen aktuális gyurcsányozás, juhászozás vagy molnárgyulázás. Mert lenne vita az előválasztás során bőven, de jelenleg nem egymás haját kellene tépni, annak ugyanis még az ellenzéki választók szemében is negatív hatása lehetne.

A magyar választók véleményét eléggé ismerve arra kérem az ellenzéki pártokat, hogy az elkövetkező egy-másfél évben a kormány, és ne Orbán Viktor kritikájával legyenek elfoglalva. A hétköznapi botrányoktól pedig tekintsenek el, és összpontosítsanak olyan kérdésekre, amelyeknek – megoldás híján – a következményeit mindannyian a bőrünkön érzünk. Ilyen például az egészségügy, az oktatás, a 3-as metró vagy az általános korrupció helyzete hazánkban.

Akik pedig meg tudnak egyezni, állítsanak közös listát közös jelöltekkel, és minden erőforrásukat fordítsák a 2018-as választásokra. Az esélyek ugyanis, sajnos, így sem jók.

A szerző szociológus