Hét év nagy idő, ennyi év alatt iskoláskorúvá cseperedik egy csecsemő; a vörösiszap-tragédiát, majd azt követő büntetőügyet tekintve az azóta eltelt esztendők még hosszabbnak tűnnek. Magyarország történetének legnagyobb ipari katasztrófája hét éve, 2010. október 4-én következett be. Érthető, ha a károsultak, a földönfutóvá tettek százai szeretnék végre megtudni, ki a felelős életük derékba töréséért. A Győri Ítélőtábla hétfői ítéletével, amelyben új elsőfokú eljárást rendelt el, egyelőre csak annyi vált biztossá, hogy Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely vagy Tüskevár lakosságának maradt reménye arra, hogy a kérdésre választ kapjon.
Akad azonban néhány dolog, amit érdemes tisztázni: a közvélemény számára még mindig érthetetlen, hogy ha a kártérítési perekben a Mal Zrt.-t tette felelőssé a bíróság, akkor miként menthették fel a vádlottakat a büntetőügyben. Tudnunk kell, hogy károkozás esetén a polgári jog objektív felelősséget ír elő, és anyagi kártérítést biztosít a károsultnak, vagyis a kárért a károkozó cégnek kell felelnie, ez esetben a Malnak; még az is mellékes, mi volt a vállalat jogelődje. Büntetőügyben azonban más a helyzet, mert jogi személlyel, azaz a Mal Zrt.-vel szemben kizárólag akkor lehetne eljárni, ha szándékosan vagy haszonszerzés céljából követtek volna el bűncselekményt, ám ez esetben egyikről sincs szó. Az ügyészségnek tehát konkrétan meg kell jelölnie, álláspontja szerint ki és miben hibázott. Az ügyészség által megvádoltaknak volt munkaköri leírásuk, a vádhatóság szerint nyomon lehetett követni, hogy annak mely pontjait szegték meg.
Az, hogy a Győri Ítélőtábla az első fokon hozott felmentő ítéletet nem hagyta helyben, bizonyos körökben kiváltott néhány jellemző reakciót. Többen máris (újra) a Veszprémi Törvényszék védelmére keltek. Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró – ahogy korábban – továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kiváló ítélet született első fokon. Ezzel gyakorlatilag azt állítja, hogy az ítélőtábla három bírája több évtized tapasztalattal a háta mögött nem ért a szakmájához, szemben a fiatal veszprémi bíróval, akinek lényegében ez volt az első komolyabb ügye a törvényszéken.
Magyar György ügyvéd, aki a polgári perekben sértettek sokaságát képviselte, az ATV-ben az ellenőrzés hiányosságait emelte ki, a jogász szerint a környezetvédelmi felügyelőség ellenőrzésének hiányosságait nem tárta föl kellőképpen a nyomozó hatóság. Úgy vélte, amikor a cég a szárazról a vizes technológiára tért át, az változásokat indított meg a kazetta falában, s ez meglátása szerint ellenőrzéssel kideríthető lett volna.
A tapasztalt ügyvéd azonban ez egyszer talán nem tájékozódott kellőképpen, az elsőfokú eljárást megelőzően ugyanis a nyomozó hatóság vizsgálta a tervezők és a kivitelezők mellett a környezetvédelmi felügyelőség felelősségét is. Egyébként a Mal is kísérletet tett rá – sikertelenül –, hogy a polgári perekbe másodrendű alperesként bevonja a zöldhatóságot. A polgári perekben ítélkező bíróságok arra jutottak, hogy a felügyelőségnek nem az a funkciója, mint az üzemeltetőnek. A zöldhatóságnak adminisztratív, ellenőrző feladata van csupán, ami eszközrendszeréből adódóan nem elégséges ahhoz, hogy a katasztrófa lehetőségét felismerje, de nem is az a feladata. Vagyis még a könnyebben bizonyítható polgárjogi felelősséget sem sikerült a Mal Zrt.-nek átterhelnie a környezetvédelmi felügyelőségre.
Az ügyészség is osztotta ezt az álláspontot, rámutatva: a zöldhatóság feladata az, hogy megnézze, melyek a tevékenység jogszabályi feltételei, ezeket előírja az egységes környezethasználati engedélyben, majd betartásukat, de csak azokat, szúrópróbaszerűen ellenőrizze. Nem az a kötelessége, hogy karbantartson egy vörösiszap-tárolásra szolgáló kazettát, hanem hogy az ellenőrzés során számba vegye: megvan-e a létesítmény, nem sérült-e, benne van-e az anyag. Hétköznapi példával élve: egy ház felépítése és a használatbavételi engedély kiadása után az engedélyt kiadó hatóság nem fog évente kiszállni az ország minden egyes lakóházához, hogy ellenőrizze, süllyed-e az ingatlan. Az a tulajdonos felelőssége.
Abból, hogy egy tevékenység engedélyköteles, és a hatóságnak időnként ellenőriznie kell, még nem következik, hogy a hatóság átvenné az üzemeltetőtől a felelősséget. Főleg olyan esetben, amelyhez nincs is meg a megfelelő szakértelme, hiszen egy környezetvédelmi felügyelőségen jogászok, környezetvédelmi szakemberek dolgoznak, nem pedig mélyépítő, magasépítő vagy közlekedési mérnökök.
A zöldhatóság csak azokból az adatokból tudott dolgozni, amelyeket a Mal továbbított a felügyelőségnek. Vagyis, ha már az állami szerv felelősségét emlegetjük, akkor a működési környezetet, az ellenőrzési hatáskört kellene megváltoztatni. Úgy tűnik, ahhoz, hogy még egyszer ilyen szörnyűség ne következhessen be, ez elengedhetetlen.
