Hét év nagy idő, ennyi év alatt iskoláskorúvá cseperedik egy csecsemő; a vörösiszap-tragédiát, majd azt követő büntetőügyet tekintve az azóta eltelt esztendők még hosszabbnak tűnnek. Magyarország történetének legnagyobb ipari katasztrófája hét éve, 2010. október 4-én következett be. Érthető, ha a károsultak, a földönfutóvá tettek százai szeretnék végre megtudni, ki a felelős életük derékba töréséért. A Győri Ítélőtábla hétfői ítéletével, amelyben új elsőfokú eljárást rendelt el, egyelőre csak annyi vált biztossá, hogy Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely vagy Tüskevár lakosságának maradt reménye arra, hogy a kérdésre választ kapjon.
Akad azonban néhány dolog, amit érdemes tisztázni: a közvélemény számára még mindig érthetetlen, hogy ha a kártérítési perekben a Mal Zrt.-t tette felelőssé a bíróság, akkor miként menthették fel a vádlottakat a büntetőügyben. Tudnunk kell, hogy károkozás esetén a polgári jog objektív felelősséget ír elő, és anyagi kártérítést biztosít a károsultnak, vagyis a kárért a károkozó cégnek kell felelnie, ez esetben a Malnak; még az is mellékes, mi volt a vállalat jogelődje. Büntetőügyben azonban más a helyzet, mert jogi személlyel, azaz a Mal Zrt.-vel szemben kizárólag akkor lehetne eljárni, ha szándékosan vagy haszonszerzés céljából követtek volna el bűncselekményt, ám ez esetben egyikről sincs szó. Az ügyészségnek tehát konkrétan meg kell jelölnie, álláspontja szerint ki és miben hibázott. Az ügyészség által megvádoltaknak volt munkaköri leírásuk, a vádhatóság szerint nyomon lehetett követni, hogy annak mely pontjait szegték meg.
Az, hogy a Győri Ítélőtábla az első fokon hozott felmentő ítéletet nem hagyta helyben, bizonyos körökben kiváltott néhány jellemző reakciót. Többen máris (újra) a Veszprémi Törvényszék védelmére keltek. Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró – ahogy korábban – továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kiváló ítélet született első fokon. Ezzel gyakorlatilag azt állítja, hogy az ítélőtábla három bírája több évtized tapasztalattal a háta mögött nem ért a szakmájához, szemben a fiatal veszprémi bíróval, akinek lényegében ez volt az első komolyabb ügye a törvényszéken.