Egy futballklub címere kicsit olyan, mint egy ország zászlaja, himnusza. Ugyanúgy a szurkolói identitás része, mint az állampolgár számára az utóbbi kettő, melyektől jó esetben mocorog benne a nemzeti érzület. A drukker akkor jön lázba, amikor meglátja kedvenc klubja színeit, címerét, meghallja csapata himnuszát. Éppen ezért ideális esetben ezeket a szimbólumokat megtartani igyekszik minden sportegyesület, nem pedig cserélgetni.
A Real Madridnál másképp gondolják. 2014-ben a vezetés úgy határozott, hogy a világ egyik legnépszerűbb futballcsapatának címeréből kiveszik a keresztet – persze csak az Egyesült Arab Emírségekben eladott klubtermékek esetében. Idén januárban kiterjesztették a kört: a Marka, a Real regionális marketingpartnere, amely a csapat mezeit, logóval ellátott csecsebecséit értékesíti, hat Öböl menti országban is úgy látta jónak, ha a keresztény jelkép eltűnik a termékekről.
A cég a helyiek kulturális érzékenységére hivatkozva változtatta meg a Real egyik szimbólumát – természetesen a madridiak egyetértésével, sőt támogatásával. Úgy vélik, ha a szaúdiak, omániak vagy épp a kuvaitiak bemennek az egyesület helyi szurkolói boltjába, elijeszti őket a vásárlástól, ha meglátják a mezen, kulcstartón, bögrén a(z alig néhány milliméteres) keresztet. Ez pedig árt az üzletnek.
Érthető a gondolatmenet, ha az ember úgy tekint a Real Madridra, mint egy márkára, melynek egyetlen küldetése, hogy profitot termeljen tulajdonosának. A Florentino Pérez elnök által fémjelzett korszaknak kifejezetten célja volt, hogy brandet építsenek a klubból, másképp lehetetlen lett volna fedezni az egyre növekvő, euró-százmilliókban mérhető adósságot, amit többek között Zinédine Zidane, Ronaldo, Luís Figo vagy épp David Beckham megvásárlása, a „galaktikus” csapat felépítése okozott. Közel 300 millió szurkolója van a Realnak világszerte, egy részük a Közel-Keleten követi meccseiket, hordja dresszüket, és járult hozzá például ahhoz, hogy a majd 100 millió euróért megvásárolt Cristiano Ronaldo vételára néhány hónap alatt megtérüljön pusztán a nevével ellátott mezek eladásából. De vajon a Real-drukkerek európai többségének, elsősorban a spanyoloknak hogyan magyarázzák meg az egyesület vezetői, hogy pár ezer kilométerre tőlük feleslegessé vált a kereszt a klub címerében?
A Királyi Gárda – így is nevezik a Real Madridot – még a 20-as években XIII. Alfonz királytól kapta nevét, egyúttal a címerükbe bekerült a spanyol korona. Ebben pedig megtalálható a kereszt, hiszen a középkor óta a különböző spanyol fejedelemségek, majd az egyesülő királyság büszkén vállalta katolikus gyökerét. Ezt a kulturális hovatartozást, a szurkolók számára pedig klubszimbólumot cserélte pénzre a madridi elnökség.
Tegyük fel, hogy az isztambuli Galatasaray játéka iránti rajongás a német nagyvárosokba szakadt török kisebbség hatására a keresztény németeket is megszállná. Vajon felháborítaná-e őket a mezen megjelenő félhold? És ha igen, el tudjuk képzelni, hogy ennek hatására a klub kiveszi címeréből a legfontosabb muszlim jelképet?
Ott a kereszt a portugál, a magyar, a svéd, a norvég válogatott címerében, de több olasz futballklub emblémájában is megtalálható, hiszen a kereszténység az európai kultúra szerves része, s ez a sportban is megjelenik. Az elüzletiesedő világban viszont, melynek eminense a Real Madrid, a hagyományt simán előzi a pénzéhség, a profituralom. Fontosabb számukra a keresztnél a „Fly Emirates” felirat a mezen vagy a Real-logó az abu-dzabi hitelkártyán. Az emírségek légitársasága és nemzeti bankja által kifizetett évi több tíz millió euró hiánya valószínűleg jóval fájdalmasabb volna a klubnak, mint saját hagyományainak lábbal tiprása.
