A Fidesz által magánosított állam

Mindegyik modellből ismerhetünk működő és működésképtelen példákat.

A nagy vagy kis államról szóló vita persze Orbántól függetlenül is felettébb értelmetlen. Politikai filozófiai szemináriumokon érdekes lehet a téma, de egy állam erejét, működőképességét, polgárainak jólétét csak részben ez határozza meg. Mindegyik modellből ismerhetünk működő és működésképtelen konkrét példákat. Ausztria például igencsak „nagy állam”, nagy bürokráciával, jelentős újraelosztással, állami jelenléttel, magas adókkal – és jól működik. Görögország szintén „nagy állam” (volt) – és nem működik. Svájc kifejezetten „kis állam”, ahol a kantonok paraszti szabadságának hagyománya miatt nem az állami, hanem az egyéni szerepvállalás a meghatározó, ennek megfelelően az adók is alacsonyak – és ez teremt igen magas jólétet. A jelcini Oroszország szintén „kis állam” volt, amely az élet számos területéről teljességgel kivonult – és nem is működött. Pusztán az állami beavatkozás mérete tehát még nem mutatja meg, hogy mennyire élnek jól az állampolgárok.

Az persze mindenképp bizonyos, hogy olyan állam, amely a jóléti rendszereket tudatosan lebontja, az állami közigazgatást párt- és magánérdekek szolgálatába állítja, és kizárólag a társadalom felső tíz százaléka érdekében politizál (a többieket pedig, amint egy fideszes főideológus őszintén meg is mondta egykoron, „az út szélén hagyják”), eleve le is mond annak igényéről, hogy a társadalom széles rétegeit vonja be a középosztályosodás folyamatába. Ahol csak a felső tíz százaléknak kedveznek, semmiképpen sem beszélhetünk középosztályról.

Az állam feladata, hogy olyan kereteket hozzon létre, amelyben polgárai jólétben élhetnek. Ezt általában a szociáldemokrata meghatározottságú jóléti államok (Ausztria, Dánia, Svédország stb.) jobban el tudják érni, de számos példa van arra, hogy éppen az állam háttérbe vonulása segít. Magyarországon azonban sem jóléti újraelosztásról, sem az egyéni érdekeknek szabad utat engedő liberális államról nem beszélhetünk. Ha az ellenzék mégis folyamatosan arról polemizál még mindig, hogy milyen államot is épít Orbán Viktor, akkor teljességgel félreismeri a helyzetet. Ő ugyanis nem államot épít. Ez rendszerének lényege és legfőbb problémája.

Lehet arról vitatkozni, hogy egy forráshiányos, periferikus országban, ahol a középosztály nemcsak vékony, de anyagi helyzetét, s így lehetőségeit tekintve még a görög vagy portugál középosztály életszínvonalát sem éri el, „nagy” vagy „kicsi” államot kell-e építeni; és hogy az egyéni felelősségvállalás számára kell-e csupán a kereteket megteremteni, vagy az újraelosztással jobban lehet a szegénységet csökkenteni – de egy ilyen vitának nem Orbán Viktorral szemben, hanem csak utána van értelme. Akár kicsi, akár nagy – az államiságot kell ugyanis először visszaállítani Magyarországon, hogy aztán szocdem és konzervatív felfogások az állam mibenlétéről összecsaphassanak.