A parlament gazdasági bizottságának elnöke a minap azt találta mondani, nem tartja kirívónak a havi egymillió forintos jövedelmet Magyarországon. Bánki Erik annak kapcsán süllyedt ilyen pénzügyi elemzői mélységekbe, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje a múlt héten bedobta a nem hivatalos kampányba azt a populista javaslatot, amely szerint különadóval sújtaná az egymillió forintnál magasabb havi jövedelemmel, százmilliónál nagyobb vagyonnal és száz hektárnál több földdel bírókat. Botka László esetében azonban valamennyire érthető, hogy Bánkiéhoz hasonló „minőségű” gazdasági ismeretekről tesz tanúbizonyságot, hiszen a szocialisták támogatottságán bármilyen, sokak számára jól hangzó ötlet csak lendíthet. Az az egy-két százalék is jól jöhet 2018-ban a parlamenti helyek elosztásánál
A fideszes politikus megszólalása azonban lényegében fölösleges volt: Botka László javaslatából a közeljövőben biztosan nem lesz semmi. A régi-új MSZP ugyanis egyhamar nem kerül kormányzati pozícióba – de ez egy másik publicisztika témája lehetne. Bánki Erik megszólalása amellett, hogy fölösleges, szimplán ostobaság is volt. Minden épeszű ember – ebbe még a politikusok kisebb hányada is beletartozik – számára egyértelmű, hogy a legtöbb magyarnak nemcsak ma, hanem a következő években is álom marad a havi egymilliós fizetés. Sőt, több millió munkavállaló lenne boldog ennek az összegnek akár a felével, harmadával is.
Bánkinak a parlament gazdasági bizottsága elnökeként – ha már a való élettel nem feltétlenül – legalább a számokkal illene tisztában lennie. 2016-ban például a bruttó átlagkereset 263 200 forint volt Magyarországon. Vagyis mindössze negyede annak, ami a fideszes politikus szerint nem számít kirívónak. Arról nem beszélve, hogy a legrosszabb helyzetben lévők, az egészségügyben és a szociális ellátás területén dolgozók csak bruttó 154 400 forintot kerestek tavaly.
Őket – és a munkavállalók jelentős részét – vélhetően az a Bánki-féle magyarázat sem vigasztalja különösképpen, hogy a multinacionális cégek vagy a nagyvállalatok vezetői az egymilliós havi fizetési sávban vannak. Utóbbiak lehetnek néhány százan, legfeljebb egy-kétezren, szemben azzal a több millió magyarral, akik átlagosan kétszázezer ezer forint körüli összeget visznek haza havonta.
A fideszes politikus aránytévesztése talán onnan eredeztethető, hogy képviselőként nagyobb összegekhez szokott. Ő kezdeményezte például azt a törvénymódosítást, amelynek az volt a tétje, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak vagyona „elveszítse közpénz-jellegét”. A jegybank tulajdonában álló gazdasági társaságok és alapítványok adatai megismerhetőségének korlátozása csaknem 250 milliárdos vagyont érintett. Ennek fényében persze könnyű a havi egymilliós fizetést nem kirívónak tartani
A kormánypárti politikusoknak a való élettől, a hétköznapi emberek világától történő elszakadása azonban már az előző parlamenti ciklusban elkezdődött. A közvélemény mind a mai napig Miskolc egykori alpolgármesterének, Zsiga Marcellnak a nevéhez köti azt az elhíresült kijelentést, amely szerint „meg lehet élni 47 ezer forintból”. (Noha előtte Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter egy bizottsági meghallgatáson már hasonló kontextusban védte a közfoglalkoztatást.)
Zsiga és Bánki megszólalása látszólag a két végletet jelzi. Azonban a mindkettőben megjelenő gőg és arrogancia, amely annyira jól láthatóvá teszi a politikum és a valóság közti szakadékot, valamint a „keményen dolgozó kisemberek” hülyének nézése mégis elmossa a havi egymilliós és 47 ezres jövedelem közti különbséget. Legalábbis papíron – az ugyanis mindent elbír.
