Természetesen a bíróságoktól nem várható el, hogy akár a foglalkozás – és az ahhoz kapcsolódó társadalmi elvárások – alapján szigorúbb büntetést rójanak ki az állatkínzókra, az viszont elvárható volna, hogy minden érintettre lesújtson végre a törvény valódi szigora. Mert a lehetőség most is adott: akár két évre is börtönbe lehetne küldeni ezeket az ember mivoltukról megfeledkező lényeket. Ehelyett futószalagon születnek a pénzbüntetések, némileg szigorúbb esetekben a felfüggesztett börtönbüntetések. Letöltendő szinte sehol. És amíg ez nem lesz a bírói gyakorlat része, addig az állatok elleni brutalitás nemcsak mindennapjaink része marad, hanem még fokozódni is fog.
A parlamenti pártok – oldalaktól függetlenül – már évekkel ezelőtt felismerték, hogy eredményes kampánytéma lehet az állatvédelem felkarolása. Bal- és jobboldali politikusok, közszereplők állandó támogatói és résztvevői az állatkínzás elleni tüntetéseknek. Amikor azonban valódi tettekre lenne szükség – például a kormánypárti többség támogatására –, akkor hirtelen elillan a nagy egyetértés. Legutóbb egyébként ősszel kezdődött egyeztetés az Igazságügyi Minisztérium és az állatvédők között az állatkínzás szigorúbb szankcionálásáról: az eddigi kétéves börtönről háromra, különös kegyetlenséggel elkövetett állatkínzás esetén öt évre emelhetnék a büntetést. Azóta sem lehet tudni, lesz-e törvénymódosítás mindebből, és ha igen, mikor. A szigorítás egyébként fontos, de korántsem a leghatékonyabb eszköz.
