Börtönbe az állatkínzókkal!

Hiába szigorú a hazai szabályozás, ha valódi büntetéstől nem kell tartaniuk az elkövetőknek.

Természetesen a bíróságoktól nem várható el, hogy akár a foglalkozás – és az ahhoz kapcsolódó társadalmi elvárások – alapján szigorúbb büntetést rójanak ki az állatkínzókra, az viszont elvárható volna, hogy minden érintettre lesújtson végre a törvény valódi szigora. Mert a lehetőség most is adott: akár két évre is börtönbe lehetne küldeni ezeket az ember mivoltukról megfeledkező lényeket. Ehelyett futószalagon születnek a pénzbüntetések, némileg szigorúbb esetekben a felfüggesztett börtönbüntetések. Letöltendő szinte sehol. És amíg ez nem lesz a bírói gyakorlat része, addig az állatok elleni brutalitás nemcsak mindennapjaink része marad, hanem még fokozódni is fog.

A parlamenti pártok – oldalaktól függetlenül – már évekkel ezelőtt felismerték, hogy eredményes kampánytéma lehet az állatvédelem felkarolása. Bal- és jobboldali politikusok, közszereplők állandó támogatói és résztvevői az állatkínzás elleni tüntetéseknek. Amikor azonban valódi tettekre lenne szükség – például a kormánypárti többség támogatására –, akkor hirtelen elillan a nagy egyetértés. Legutóbb egyébként ősszel kezdődött egyeztetés az Igazságügyi Minisztérium és az állatvédők között az állatkínzás szigorúbb szankcionálásáról: az eddigi kétéves börtönről háromra, különös kegyetlenséggel elkövetett állatkínzás esetén öt évre emelhetnék a büntetést. Azóta sem lehet tudni, lesz-e törvénymódosítás mindebből, és ha igen, mikor. A szigorítás egyébként fontos, de korántsem a leghatékonyabb eszköz.

A valódi megoldás – ahogy korábban írtam – elsősorban a példás büntetésre jelenleg is alkalmas törvény szigorú alkalmazása volna. Ma is börtönbe lehetne, sőt kellene küldeni a különös kegyetlenséggel állatokat kínzókat és gyilkolókat. Mégsem teszik. Pedig fontos lenne, hogy a precedensértékű ítéletek megszülessenek, mielőtt az állatkínzók ezt a gyilkos indulatot nemcsak a legvédtelenebbekkel, hanem családtagjaikkal, majd más emberekkel szemben is kiélnék. A népszerűséget hajhászó politikusoknak vagy a tehetetlen jogalkalmazóknak emlékezetükbe kellene idézniük azt a kriminalisztikában régóta ismert tételt, mely szerint „aki állatot kínoz és gyilkol, az embert is képes lehet megölni”. Nekünk, a társadalom jóérzésű tagjainak azonban kötelességünk folyamatosan emlékeztetni őket erre.