Miről is szól egy népszavazás?

Az okafogyottság nem magától értetődő érv egy referendum meg nem tartására.

A Momentum Mozgalom által kezdeményezett népszavazást minden valószínűség szerint nem fogják megtartani azon egyszerű oknál fogva, hogy az illetékesek a népszavazásra feltett kérdésre („Egyetért-e ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”) a kezdeményezők opciójának megfelelő döntést hoztak: visszavonják a pályázatot.

A történtek lehetséges értelmezéseinek egyike az, hogy győzött a demokrácia: az olimpiáról a nép megkérdezése nélkül döntő hatalmasokat meghátrálásra késztette a nép akarata. Kormánybarát változatban ez úgy hangzik, legalábbis a miniszterelnök szó szerinti megfogalmazásában, hogy „ha az emberek akarnak dönteni róla, akkor majd dönteni is fognak ( ), a kormány tudomásul veszi, hogy olyan formában hozza meg a döntést, amilyen formában az emberek ezt akarják”. Ha jól értem, a kormányfő egyrészt azt mondta, hogy ha a nép referendumon akar dönteni az olimpiáról, akkor dönteni is fog azon, másrészt a kormány tudomásul veszi, hogy népszavazáson dől el az olimpiai pályázat sorsa, és tartja magát annak eredményéhez, bármi legyen is az. Ehhez képest az újabb megnyilatkozások, miszerint népszavazáshoz többség, míg olimpiához egység kell, hogy „álomgyilkosság” történt, illetve a pályázat visszavonásának deklarált szándéka már a népszavazás radikálisan más kormányzati megítélését tükrözik. Ha kellő mennyiségű érvényes aláírást hitelesítenek, viszont a pályázatot hivatalosan is visszavonják, akkor szakértők szerint bíróságnak kell okafogyottságot megállapítania ahhoz, hogy ne tartsák meg a népszavazást.

A véleményem az, hogy szigorúan demokráciaelméleti vagy demokratikus elvek szerinti megközelítésben az „okafogyottság” egyáltalán nem magától értetődő érv vagy hivatkozási alap egy népszavazás meg nem tartására. A dilemmákat jól érzékeltetik a Momentum elnökének szavai: „Gyávaság és árulás lenne, ha visszavonnák a pályázatot népszavazás nélkül.” Az újságírói felvetésre, miszerint ők „éppen a pályázat visszavonását akarták elérni”, azt válaszolta, hogy az aláírók között nagyon sokan voltak, akik akarják az olimpiát, de népszavazást szeretnének a kérdésről, ezért „nem szabad az emberek kezéből kicsavarni a döntés jogát”, és a népszavazás a kampánnyal együtt „épp arra lenne jó, hogy vitázni lehessen a kérdésről”.

Úgy látom, a Momentum a saját csapdájába eshet, már ha tényleg csak és kizárólag az olimpia megrendezése és annak népszavazáson történő eldöntése izgatja őket kezdettől fogva. Kezdeményezésük és a népszavazásra feltett kérdésük ugyanis lényegében nem arról szól, hogy „döntsön a nép”, hanem éppen az egyik opciót, az olimpia meg nem rendezését támogatja Más lenne a helyzet, ha az volna a kérdés, hogy „Egyetért-e ön azzal, hogy Budapesten megrendezzék [ne rendezzék meg] a 2024. évi olimpiai és paralimpiai játékokat?”, és kommunikációjuk középpontjában a nép döntése állna, nem pedig a pályázat visszavonása.

Mivel a népszavazás kezdeményezői egyértelműen állást foglaltak az egyik opció, a pályázat visszavonása mellett, a kezdeményezés inkább a – panasz, tiltakozás vagy követelés kifejezésére használatos – petíció jellegét ölti magára. Petíció esetén markánsabban és egyértelműen fogalmazhattak volna: „Mi, Budapest polgárai azt akarjuk/követeljük, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát!” A Fidesz például 2004-ben „Nemzeti petíció” elnevezéssel gyűjtött aláírásokat politikai követeléseihez a tartós gyógyszerár-csökkentés, a privatizáció leállítása, a lakástámogatás korábbi rendszerének visszaállítása, a gazdák nagyobb támogatása és a legfeljebb évi ötszázalékos energiaár-emelés érdekében.

A döntés az olimpiai pályázat visszavonásáról éppen erre a petíciós jellegre játszik rá, miáltal a nép két opció közötti választásának joga elsikkad, mert elsikkasztható.

A népszavazás „okafogyottság” miatti meg nem rendezése az olimpia esetében nagyon kétséges. Elméletileg ugyanis nem kizárt, hogy a népszavazáson a nemek kerülnének többségbe, vagyis azok szavazata, akik nem értenek egyet a pályázat visszavonásával. Képzeljük el azt a paradox helyzetet, hogy a pályázat visszavonása ellenére megrendezik a népszavazást, és a többség az olimpia megrendezése mellett áll ki. Úgy vélem, a bíróság azért sem hagyhatja figyelmen kívül ezt a lehetőséget, mert a népszavazási kampányban meggyőzhetők azok is, akik mindaddig nem akartak olimpiát Budapesten. Ráadásul úgy akarják visszavonni a pályázatot a kormányoldalon, hogy továbbra is a pályázat előnyei mellett kardoskodnak!

A népszavazás lényege nem az egyik vagy másik opció, még akkor sem, ha a kezdeményezőket eleve valamelyik opció sikere vezérli, hanem az állampolgárok (nép) döntési helyzetbe hozatala. Ezért kell feltétlenül szétválasztani azt, hogy mi a kezdeményezők szándéka és azt, hogy a döntést felkínálják a népnek, miáltal a kezdeményezők szándékával ellentétes eredmény is születhet.

A petíció, és nem a két opció közötti választás logikája érvényesül azon népszavazási kezdeményezések során is, amikor népszavazást országgyűlési választás előtt kezdeményező pártok – mint például a Fidesz 1997-ben vagy az MSZP 2001-ben – választási győzelmet aratnak, és a kormányzati hatalom birtokában már nem rendezik meg az általuk kezdeményezett népszavazást. De miért tesznek így? Hiszen lehet, hogy a többség a kezdeményezők és – egyben – a hatalomra kerülők ellenében döntene. Nem válhat „okafogyottá” tehát egy népszavazás abból a megfontolásból, hogy a kezdeményezők akarata érvényesül a hatalomra kerülésükkel. Ennek csak úgy van és lehet értelme, ha a nép szavazását a petíciós logika alapján úgy fogjuk fel, mintha annak „urai” kezdettől fogva végig csak a kezdeményezők lehetnének. A népszavazás azonban a nép birtoka. Véleményem szerint attól a pillanattól kezdve, hogy a Nemzeti Választási Iroda kiad(hat)ja a hivatalos aláírásgyűjtő íveket, már minden szavazásra jogosult állampolgárnak elvi joga van a népszavazási kezdeményezés végigvitelére. Még akkor is, ha a kezdeményezők meggondolják magukat, és nem kezdenek bele az aláírásgyűjtésbe, avagy a szükségesnél kevesebb aláírást gyűjtenek össze. Ha kellő mennyiségű érvényes aláírást hitelesítenek, az állampolgároknak már gyakorlati joguk van a népszavazásra, függetlenül a kezdeményezők és az ő ellenfeleik politikai céljaitól és (hátsó) szándékaitól.