Szerda délben elkezdődött a brexit: Theresa May kormányfő épp beszédhez készülődött a westminsteri parlamentben, amikor a szigetország EU-nagykövete, Sir Tim Barow átadta Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének a lisszaboni szerződés 50. cikkelyét aktiváló hivatalos levelet. A brit kormányfő a beszédében egyébként így fogalmazott: „A választópolgárok kívánságának megfelelően az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból.” A visszaszámlálás elkezdődött: 2019. március végére eggyel kevesebb tagja lesz az uniónak.
Sokan és sokszor leírták már, hogy ezzel egy új világ kezdődik. A legtöbben a skótokra figyelnek ebben a helyzetben – alig két és fél éve népszavazást tartottak náluk az Egyesült Királyságtól való függetlenedésről, és akkor (nagyon magas részvétel mellett) elutasították a függetlenedést. A brexitnépszavazáson viszont a skótok többsége az EU-ban való maradás mellett voksolt, így jogos a kérdés, hogy számukra valóban a független, egyben EU-tag Skócia volna-e a jó megoldás. Az edinburgh-i tartományi nemzetgyűlés néhány napja engedélyezte a skót nacionalisták vezette kormánynak az új népszavazási folyamat elindítását, de erre még Londonnak is rá kell bólintania.
Amiről jóval kevesebb szó esik a világsajtóban, az az északírek sorsa. Pedig ott is helyzet van, és nem is kicsi. A válság januárban kezdődött, amikor a függetlenségpárti Martin McGuinness miniszterelnök-helyettes váratlanul lemondott, hogy az egyensúly felborításával lemondásra kényszerítse az alig tíz hónapja regnáló unionista miniszterelnököt, aki korrupciógyanús ügybe keveredett. Ezzel a húzással Arlene Foster mandátuma automatikusan megszűnt, így előre hozott választásokat kellett kiírni.
Aki nem lenne tisztában a bonyolult északír belpolitikával: az elszakadáspárti, katolikus ír köztársasági nacionalisták és a britpárti protestáns unionisták harminc évig harcoltak egymással. A terrorcselekményektől sem mentes polgárháborúban több ezer ember vesztette életét, 1984-ben egy merényletben még magát a brit miniszterelnököt is majdnem sikerült meggyilkolniuk. (A brightoni szálloda robbantásában öt ember vesztette életét, Margaret Thatcher a csodával határos módon menekült meg.) A felek azonban elfáradtak, és 1998-ban aláírták az úgynevezett nagypénteki egyezményt, amely kimondja: a két vallás hívei és pártjaik egymásra vannak utalva, így az országban nem alakulhat kormány kizárólag katolikusokból vagy protestánsokból. A békekötés óta a miniszterelnök mindig unionista, helyettese pedig köztársasági volt, leszámítva azt az öt évet, amikor London felfüggesztette a nemzetgyűlés működését.