Huszonöt évvel ezelőtt, 1992 márciusában hunyt el Friedrich-August von Hayek osztrák–angol közgazdász, akit ellenfelei és rajongói egyaránt a neoliberalizmus atyjának, afféle „liberális Marx” típusú személyiségnek tartanak. A neoliberálisok és libertariánusok számára Hayek neve egybeforrott a szabadság és a piac értékeinek védelmével. A baloldalon viszont úgy tekintenek rá, mint a jóléti állam esküdt ellenségére, a piaci önzés prófétájára, akit morális felelősség terhel Margaret Thatcher, Ronald Reagan, George W. Bush, sőt Augusto Pinochet, valamint a neoliberalizmust kerülő úton a baloldalra csempésző giddensi–blairi harmadik utas szociáldemokrácia viselt dolgaiért.
Mi lehet az oka ennek a szélsőségesen eltérő megítélésnek? A túlbuzgó kritikusok és az ájult csodálók közösen félreértették Hayek fő műve, az 1944-ben megjelent Út a szolgasághoz mondanivalóját. A közgazdász-filozófus, aki a náci uralom elől Nagy-Britanniába emigrált, nem általában a szocialista pártokkal és a szociális igazságossággal, hanem az állami társadalommérnökséggel szemben fogalmazott meg kritikát. Hayek úgy vélte, hogy a szovjet államszocializmus, a nácizmus, a fasizmus és az amerikai New Deal lényeges közös vonással bír: mindegyik azt ígéri, hogy a kormányzat központi tervezéssel, szakértők hadát foglalkoztatva képes rendet teremteni az önző, versengő egyének káoszából.
Hayek viszont mindenfajta tervezést elutasított, és – eléggé sommásan – e tekintetben nem tett különbséget diktatórikus és demokratikus politikai rendszerek között. Nála nincs harmadik, negyedik meg sokadik út, nincs „liberális szocializmus” – csak szabadság van, az egyén jogaival, önkormányzatokkal, a hatalommegosztás elvével, vagy pedig totalitarizmus. Ez meglehetősen dogmatikus álláspont volt, hiszen neki is érzékelnie kellett volna, hogy a háború utáni újjáépítés, európaiak millióinak kiemelkedése a szegénységből és az éhezésből nem mehetett végbe másként, mint állami programokkal. És legalább annyit el kellett ismernie, hogy a jóléti állam évtizedekre biztosította a békét Európában.