Ha végignézzük, milyen cikkeket írt Szemerkényi 2005-től a Heti Válaszba, illetve mit képviselt a nyilvánosságban, egy jóval következetesebb, bár időnként Trump felé kacsingató irányvonalat láthatunk. Bizonyos tanulmányokra hivatkozva 2008-ban arról írt például Oroszország sötét szíve című cikkében: „mennyi tipikusan volt KGB-s módszer alkalmazására adott példát az elmúlt tíz év”, illetve hogy a Putyinhoz köthető, látszólag pozitív fejlemények mögött milyen belső mechanizmusok mutatják egy elnyomó rendszer sajátosságait.
Nyilvánvaló, hogy Trump győzelme után az ilyen sorok nem keltenek lelkesedést a jobboldalon. De nyilvánvaló az is, hogy nem Szemerkényi változott, hanem az a kormány, amelyik ellenzékben még a putyini vezetéssel szembeni szkepszisének adott hangot. S ugyanilyen változás a „nőügy” sértésként való használata is: egy polgári értékrendet képviselő vezetőnek alkatilag idegenkednie kellene az efféle cinizmustól. Főként, hogy Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár két éve még azzal büszkélkedett: van női ENSZ-diplomatánk, Bogyai Katalin, illetve washingtoni nagykövetünk, Szemerkényi Réka. Erősíteni kell a döntéshozatalban való női részvételt – mondta Novák, de úgy tűnik, nem mindenki hallotta meg a 2015-ös nyilatkozat üzenetét. Ezt csak sajnálni tudjuk.
