Nagykövetek jönnek és mennek

A miniszterelnök azzal akarta megalázni hűséges diplomatáját, hogy foglalkoztatását nőüggyé degradálta.

Lovas István megsejthetett valamit. Az újabban az Echo TV Sajtóklub című műsorában is látható újságíró egy hónapja, március 1-jén közzétett honlapján egy fiktív levelet, amelyben Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet távozását vetítette előre. Lovas a Külgazdasági és Külügyminisztérium nevében írt magának egy fiktív választ, amelyben az intézmény elítélte Szemerkényi munkáját, és azonnali menesztését ígérte meg. A vádpontok? Lovas szerint a nagykövetséget sokkolta Trump győzelme, és nem tudta eddig tető alá hozni az Orbán–Trump-találkozót. Szemerkényi „szélsőségesen transzatlantista” és „oroszellenes” – szögezte le az újságíró, nem titkolva azt a reményét, hogy hamarosan nem ő lesz a nagykövet. És láss csodát, nem is kellett sokat várnia: a Külügyminisztérium megerősítette, hogy júniusban hazahívják a korábban energia- és biztonságpolitikával is foglalkozó szakértőt.

Hogy miért? Nőügyekkel nem foglalkozom – ennyit válaszolt az ATV kérdésére Orbán Viktor a Parlament folyosóján, rögvest magára is rántva a szexizmus vádját. A gesztus nem szimpla elszólás: a miniszterelnök láthatóan azzal akarta megalázni eddig hűséges diplomatáját, hogy foglalkoztatását „nőüggyé” degradálta. Pedig Szemerkényi nem ment nyíltan szembe az újabban Trump-párti kormánnyal, sőt a Figyelőnek azt nyilatkozta, hogy háromszor is találkozott már az új amerikai elnökkel. Mi az elnökválasztásban mindkét kapura fociztunk – jegyezte meg a nagykövet, amit nyilván úgy értett, hogy a Németh Zsolt irányvonalát képviselők kétségbeesetten próbálták kiegyensúlyozni Orbánék hirtelen jött Trump-barátságát. És kétségtelen, hogy bár mindenki arra számított, az elnök elsők közt fogadja a magyar kormányfőt, ez mégsem történt még meg.

Orbánnak talán az volt a célja, hogy Trump stílusában adta ki nyilvánosan Szemerkényi útját? Egy hasonló megszólalás egyáltalán nem lenne szokatlan az Egyesült Államok vezetőjétől, a magyar kormányfőtől mégis különösen hatott a korábbiak tükrében. Éppúgy, ahogy a 2010 előtti megszólalásokat ismerve különösen hat az oroszokhoz való közeledés vagy épp az újdonsült Trump-pártiság is: olyan politikailag abszolút inkorrekt, szabadszájú, kalandor politikához való igazodás, amely a polgári-konzervatív szellemiségtől teljesen idegen. Nem csoda, hogy az új amerikai jobboldalt, az alt-rightot igazodási pontnak tekintők már külön becsmérlő kifejezést („cuckservative”) találtak azokra a jobboldaliakra, akiknek nem tetszik az új irány.

Ha végignézzük, milyen cikkeket írt Szemerkényi 2005-től a Heti Válaszba, illetve mit képviselt a nyilvánosságban, egy jóval következetesebb, bár időnként Trump felé kacsingató irányvonalat láthatunk. Bizonyos tanulmányokra hivatkozva 2008-ban arról írt például Oroszország sötét szíve című cikkében: „mennyi tipikusan volt KGB-s módszer alkalmazására adott példát az elmúlt tíz év”, illetve hogy a Putyinhoz köthető, látszólag pozitív fejlemények mögött milyen belső mechanizmusok mutatják egy elnyomó rendszer sajátosságait.

Nyilvánvaló, hogy Trump győzelme után az ilyen sorok nem keltenek lelkesedést a jobboldalon. De nyilvánvaló az is, hogy nem Szemerkényi változott, hanem az a kormány, amelyik ellenzékben még a putyini vezetéssel szembeni szkepszisének adott hangot. S ugyanilyen változás a „nőügy” sértésként való használata is: egy polgári értékrendet képviselő vezetőnek alkatilag idegenkednie kellene az efféle cinizmustól. Főként, hogy Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár két éve még azzal büszkélkedett: van női ENSZ-diplomatánk, Bogyai Katalin, illetve washingtoni nagykövetünk, Szemerkényi Réka. Erősíteni kell a döntéshozatalban való női részvételt – mondta Novák, de úgy tűnik, nem mindenki hallotta meg a 2015-ös nyilatkozat üzenetét. Ezt csak sajnálni tudjuk.