Erőfitogtatás mindenekfelett

Orbán Viktor hazai politikai stílusa olyan, mint Donald Trump brüsszeli lökdösődése.

A felvételt látva a magyar miniszterelnökkel nem lehet nem együtt érezni egy pillanatra, de csakis egy pillanatra. Ő és kormánya ugyanis itthon ugyanazt az öncélú, agresszív, kakaskodó politikai stílust képviseli sokszor, mint amiről Brüsszelben Trump maga is tanúbizonyságot tett. Ez lapul meg az állami propaganda nyelvezete mögött, ez köszön vissza napi gyakorisággal az ellenzékkel, a sajtóval, sőt a választópolgárokkal való bánásmódban is. Persze nem szabad álnaivnak lenni. A politikában sohasem az győz végül, aki a legerkölcsösebb. A hatalmi játszmák megnyeréséhez, túlélésükhöz is egészen rendkívüli ravaszsággal és tűrőképességgel kell rendelkezni. Mégis jó volna azt gondolni, a politikusok iránti tisztelet alapja nem a méregdrága öltöny, hanem a hit abban, hogy minden harcon túl továbbra is rendelkezik azzal az érzékenységgel, amelyre szüksége van ahhoz, hogy jól, de legalábbis körültekintően döntsön az ezreket vagy milliókat érintő kérdésekben.

Magyarországon kevés fiatal akar politikai pályára lépni, s ezen a politikusok általános, igen rossz híre miatt („lop, csal, hazudik mind”) nem is igazán lehet meglepődni. Hogyan is lehetne elvárni, hogy tömegeket vonzzon ez a pálya, amikor a jövőjüket fontolgató fiatalok a jelenlegi politikai kultúrát látják maguk előtt? Azt, amelyben a politika bár karrierlehetőség lehet, nem hivatás; melyben a nyers erő a legfontosabb, s groteszk módon éppen akadályát képezik az előmenetelnek az olyan tulajdonságok, mint ész, bátorság, szerénység, lelkiismeretesség. S lám, nemcsak idehaza, hanem – mint a példa is jelzi – a tengerentúlon is. Félő, a pozitív példaképek hiánya hosszú távon megbosszulja magát.