„Tibet minket kivet”
Sexepil: Micsoda egy Cadillac ez! (1984)
A Budapest–Kunszentmiklós–Tass–Kelebia vasútvonal a MÁV 150-es számú vonala, a nemzetközi törzshálózat: a X. számú páneurópai vasúti korridor tagja. A nyolcvanas években egyszer állampolgári, majd kalauzi bejelentés nyomán a határőrök leszállítottak a vonatról Kelebiánál, a vámosokkal együttműködve ruházatomat és csomagomat átvizsgálták, majd miután nem találtak semmit, mérgükben megvárták, míg integethettem a szerelvénynek, és kiraktak az állomás elé. Mivel akkor már évek óta vártam a kék útlevelemre (kiutazásom közérdeket sértett), rövid gondolkodás után átsétáltam gyalog a túloldalra. Egy jugó katona Tomos márkájú segédmotoros kerékpárjának csomagtartóján elvitt a legközelebbi faluig, onnan egy Renault 4-essel elpöfögtem Topolyáig, majd a Szabadka, Belgrád–Nis–Gevgelija–Szaloniki–Larisza útvonalon szekértől a kamionig mindenen, ami gurul, utaztam, mire eljutottam Athénig. Közben hordtam tűzifát albánokkal, aludtam a csillagos ég alatt, egy szerzetes felvitt a Meteorákba, megnéztem az isteneket, gyalogoltam kóbor kutyákkal és juhnyájjal, és táncoltam gyönyörű szerb lányokkal és marcona görög férfiakkal a hegyek között.
Örökké hálás leszek a tányérsapkásoknak. Akkor szerettem bele végérvényesen a Balkánba, és halálra untam volna magam a vonaton. Ahogy múlik az idő, az ember változik. Ma már alighanem felülnék egy visszafelé tartó vicinálisra, és horgásznék egyet Akasztó környékén. Elteltek a nyolcvanas évek is, a végükről két fehér inges férfi képe maradt meg élénken az emlékezetemben. Az egyik Budapesten, a Hősök terén a többiek óvatoskodó elkenése után lazán hazaküldte az oroszokat. Onnantól kezdve sokáig nem volt kérdés, hogy mire és még inkább kire szavazok. A másik Pekingben, a Tienanmen téren odaállt a tankok elé.
Az ember, persze, ha megéri, és nem jut arra a sorsra, mint az a több ezer kínai vértanú, akiket lemészárolt a hadsereg, az idő múlásával változik. 2017. május 13-án Orbán Viktor megkoszorúzta a kommunista emlékművet a Tienanmen téren. Régebben, azokban a hevületes időkben ezt olvashattuk: „Megdöbbenéssel és fájdalommal hallottuk a hírt, hogy Kína anakronisztikus, kommunista pártállama vérfürdőt rendezett Pekingben a demokráciát követelő, fegyvertelen diákok között. A tragédia – sajnos – nem ért minket váratlanul. Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a változtatásra képtelen kommunista diktatúrák nem riadnak vissza a legesztelenebb terrortól sem, ha hatalmukat veszély fenyegeti. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a világ szabadságot és demokráciát tisztelő népei szótlanul tudomásul vegyék az emberi jogok sárba tiprását, békés tüntetők legyilkolását. A Fidesz határozottan elítéli a kínai vezetést.” Világos beszéd. Az újbeszélnek is vannak világos elemei. „A világ egy részének elege lett abból, hogy fejlett országok kioktatják emberi jogokból, piacgazdaságból.” Ez biztos. Az nem biztos, hogy nincs jobb hely ezen a földön a ló másik oldalán kívül.
Kína a Fidesz korabeli nyilatkozata óta még anakronisztikusabb lett. A Fidesz dettó. A Tibet megszállása elleni tiltakozástól addig, hogy Orbán Viktor nem fogadta a dalai lámát, rögös volt az út. A Mindenható Gazdaság nevében, ámen és om. A szeretet erejében való hit lecserélve kipufogógyárra. És mindjárt berobog a vonatfülke-forradalom is. Amire igazán kíváncsi lennék, mi játszódhatott le a miniszterelnök úr fejében koszorúzás közben. Megérne néhány pálinkát asztal mellett, hátha úgy jobban menne, ha túlcsordul az empátia. A történet legérthetőbb része még mindig a lovát lenn a Tiszán itató csikósról és Kati nevű babájáról szóló nóta elfújása (közreműködik: Varga Mihály) a Bank of China folklórra érzékeny vezetőinek. Ez maga a népi szürrealizmus, annak is a radikális unortodox betyáros leágazása.
Ez a vonathistória viszont egyelőre nem áll össze. Arra is gondoltam, hogy előkapom a Ji csinget, hátha segít. Szóval Budapest–Belgrád-szuperexpressz lesz kínai pénzből, az robog át a nagy magyar Alföldön, már ha az EU mindenféle huncutságok miatt bele nem tenyerel a lecsóba, és a brüsszeli bürokraták meg nem állítják a nagyívű projektet, mint dakota lovas a vasparipát. Na jó, de kinek és miért? A Budapest–Révfülöp vonalon szocializálódottaknak turistalátványosság: megnézzük, milyen ez a műfaj a XXI. században. De aztán? A kínaiak nem hülyék. Nyilván ránéztek a térképre, és látták, hol van ez a Kelet-Európa nevű járás. De hogy viszik el a cuccot Athénból Belgrádba? Plusz még egy kis szöszölés Schengen-Kelebiánál. A Selyemút meg egy körforgalomnál belefut Soroksárba? Arról nem is beszélve, hogy az egész annyi idő alatt sem térül meg, mint ahány éves a kínai filozófia. A tervek mindenesetre titkosítva, mi közünk hozzá.
