„Tibet minket kivet”
Sexepil: Micsoda egy Cadillac ez! (1984)
A Budapest–Kunszentmiklós–Tass–Kelebia vasútvonal a MÁV 150-es számú vonala, a nemzetközi törzshálózat: a X. számú páneurópai vasúti korridor tagja. A nyolcvanas években egyszer állampolgári, majd kalauzi bejelentés nyomán a határőrök leszállítottak a vonatról Kelebiánál, a vámosokkal együttműködve ruházatomat és csomagomat átvizsgálták, majd miután nem találtak semmit, mérgükben megvárták, míg integethettem a szerelvénynek, és kiraktak az állomás elé. Mivel akkor már évek óta vártam a kék útlevelemre (kiutazásom közérdeket sértett), rövid gondolkodás után átsétáltam gyalog a túloldalra. Egy jugó katona Tomos márkájú segédmotoros kerékpárjának csomagtartóján elvitt a legközelebbi faluig, onnan egy Renault 4-essel elpöfögtem Topolyáig, majd a Szabadka, Belgrád–Nis–Gevgelija–Szaloniki–Larisza útvonalon szekértől a kamionig mindenen, ami gurul, utaztam, mire eljutottam Athénig. Közben hordtam tűzifát albánokkal, aludtam a csillagos ég alatt, egy szerzetes felvitt a Meteorákba, megnéztem az isteneket, gyalogoltam kóbor kutyákkal és juhnyájjal, és táncoltam gyönyörű szerb lányokkal és marcona görög férfiakkal a hegyek között.
Örökké hálás leszek a tányérsapkásoknak. Akkor szerettem bele végérvényesen a Balkánba, és halálra untam volna magam a vonaton. Ahogy múlik az idő, az ember változik. Ma már alighanem felülnék egy visszafelé tartó vicinálisra, és horgásznék egyet Akasztó környékén. Elteltek a nyolcvanas évek is, a végükről két fehér inges férfi képe maradt meg élénken az emlékezetemben. Az egyik Budapesten, a Hősök terén a többiek óvatoskodó elkenése után lazán hazaküldte az oroszokat. Onnantól kezdve sokáig nem volt kérdés, hogy mire és még inkább kire szavazok. A másik Pekingben, a Tienanmen téren odaállt a tankok elé.
Az ember, persze, ha megéri, és nem jut arra a sorsra, mint az a több ezer kínai vértanú, akiket lemészárolt a hadsereg, az idő múlásával változik. 2017. május 13-án Orbán Viktor megkoszorúzta a kommunista emlékművet a Tienanmen téren. Régebben, azokban a hevületes időkben ezt olvashattuk: „Megdöbbenéssel és fájdalommal hallottuk a hírt, hogy Kína anakronisztikus, kommunista pártállama vérfürdőt rendezett Pekingben a demokráciát követelő, fegyvertelen diákok között. A tragédia – sajnos – nem ért minket váratlanul. Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a változtatásra képtelen kommunista diktatúrák nem riadnak vissza a legesztelenebb terrortól sem, ha hatalmukat veszély fenyegeti. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a világ szabadságot és demokráciát tisztelő népei szótlanul tudomásul vegyék az emberi jogok sárba tiprását, békés tüntetők legyilkolását. A Fidesz határozottan elítéli a kínai vezetést.” Világos beszéd. Az újbeszélnek is vannak világos elemei. „A világ egy részének elege lett abból, hogy fejlett országok kioktatják emberi jogokból, piacgazdaságból.” Ez biztos. Az nem biztos, hogy nincs jobb hely ezen a földön a ló másik oldalán kívül.
