Majdnem egy hétbe tellett, amíg a Filozófusnak, vagyis Lehel Lászlónak, az Ökumenikus Segélyszervezet ideiglenesen felfüggesztett elnök-igazgatójának sikerült kiizzadnia egy választ azokra a tényekre, amelyeket múlt szombaton a Hétvégi Magazinban megírtam. Tipikus ügynökreakció: nem írt jelentéseket (mintha a szóbeli tájékoztatás nem lenne jelentés), csak jót akart, senkinek sem ártott, blabla. És persze áldozat, aki némán tűrve cipelte a keresztet, mert az elmúlt huszonhét esztendőben nem volt alkalma öt percre sem megállni, hogy letegye.
Rendkívül bátor dolog az is, hogy nem áll ki a nyilvánosság elé, hogy válaszoljon az újságírói kérdésekre (nézzék meg vasárnap az ATV Heti Napló Sváby Andrással című műsorát, hogyan menekül egy utcányit a kamera elől), hanem egy házon belüli blogban (evangélikus lelkészként a Kötőszó nevű, mérsékelten ismert evangélikus netes oldalon) megy a maszatolás hosszasan.
A Magyar Nemzet cikkében közölt több tucat súlyos tény közül egyet sem cáfol, de a prológusnak szánt személyes észak-koreai történet miatt perelni fog. Ravasz ügyvédi tanács – emeld ki a cikk szempontjából legkevésbé releváns mozzanatot, és szállj harcba vele. Ha netalán megnyered, lobogtasd, mint a véres kendőt, azt hangoztatva, hogy igazad van. Rossz hírem van, állok elébe, ha lesz per egyáltalán, és ragaszkodni fogok a nyilvános tárgyaláshoz, valamint a felperes személyes jelenlétéhez.
Az egész történet úgy, ahogy van, szánalmas és gyomorforgató. Nemcsak a múlt, hanem a jelen is. Számomra elsősorban arról szól, amit múlt héten címül is adtam: a velünk élő ügynökeink magukkal hozták az ügynökmentalitást, és alkalmazzák a mindennapokban. Azt teszik, amit megszoktak: mindenen és mindenkin átgázolva próbálnak érvényesülni. „Én azt érzékeltem, hogy lehetőségek nyílnak előttem, bátrabban végezhetem a lelkészi munkámat” – vallotta be a blogon, és ez a „bátorság” kitartott egészen máig, mint ahogyan a lehetőségek is. Ami még szomorúbb, hogy Lehel nem is érti, mi a baj ezzel.
Múlt szombati írásomban van két jellemző történet, mindkettő bőven a rendszerváltozás után esett meg. A 2010-es nyári árvíz idején a Duna Televízió öt segélyszervezet vezetőjével reklámozta többnapos adománygyűjtési akcióját. Végül 232 millió forint gyűlt össze, és a teljes összeget a médium akkori igazgatója a Lehel László vezette Ökumenikus Segélyszervezetnek adta át. Gond nélkül elfogadták, természetesnek véve a gesztust, mert az jár. Egy olyan esemény eredményét vitték egyedül haza, amely a közösség erejéről, az összefogásról és a másikon való segíteni akarásról szól. Hogy is mondta az interjúban? Lehetőségek nyíltak előtte, élt vele.