Egy egész ország gyászolt a tizenhét halálos áldozatot követelő veronai buszbaleset utáni napokban. Majd közel két és fél hónapos rákészülést követően felkerült a kormányzati honlapra a külföldi utazásokat érintő első törvénymódosítás-tervezet, amely azonban az ígéretek ellenére nem arról szól, miként lehetne biztonságosabbá tenni a gyerekek számára ezeket a kirándulásokat. Holott a tragédia árnyékában nagy buzgalommal vágott bele a kormány az iskolai utazások biztonsági szabályainak átalakításába, ám mára ebben az igyekezetében odáig jutott, hogy a módosítás bevallott célja: korlátozni az iskolák, illetve a fenntartó, a Klebelsberg Központ (Klik) felelősségét. Meglehetősen furcsa továbbá, hogy külföldi utazás előtt kötelező lesz ugyan személyre szóló baleset-biztosítást kötni a diákokra – amelynek a kedvezményezettje a tanuló kell hogy legyen –, ez azonban a környező országokba szervezett utakra nem vonatkozik.
Pedig nem így indult a probléma megoldására tett erőfeszítések sora. A kormány először internetes konzultációt indított több olyan kérdésben – például az éjszakai buszutak engedélyezhetőségével, a járművek elvárható műszaki paramétereivel és a sofőrök egészségi alkalmasságával kapcsolatban –, hogy a rájuk adott válaszok feldolgozását követően valódi előrelépést remélhettünk. Még a Klik is körlevélben állt ki amellett, hogy a kirándulások alkalmával a sofőrök a legveszélyeztetettebb időszakban, este tizenegy és hajnali négy között ne vezethessenek, hanem szálláson töltsék kötelező pihenőjüket.
A fentiek végül valahogy mégis kimaradtak az Emberi Erőforrások Minisztériuma által készített törvénymódosítási javaslatcsomagból. Bekerült viszont az, hogy a köznevelési intézmény objektív kártérítési felelősségét azokra a káreseményekre korlátozzák, amelyek elhárítására az intézménynek módja és lehetősége van – magyarán sem az iskola, sem a fenntartója nem perelhető a veronaihoz hasonló tragédiák esetén.
Ám bármennyire hihetetlen, nem ez a legnagyobb probléma ezzel a javaslatcsomaggal. Üdvözlendő volt, amikor a magyarságtudat erősítése és népünk történelmének alaposabb megismerése érdekében az Orbán-kormány még 2010-ben kötelezővé tette az iskolák számára a környező országok magyarlakta területeinek látogatását (bár talán az „ajánlott” jelző ebben az esetben szerencsésebb lett volna). Most az Emmi ennél tovább ment, és a 2010-es törvény hatálya alá tartozó országok – Románia, Horvátország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna – területére szervezett kirándulások a módosítás értelmében nem minősülnek külföldi utazásnak. Ugyanakkor például a magyarlakta területekkel szintén rendelkező Ausztria vonatkozásában már nincs szó ilyen kedvezményről, így a nyugati szomszédunkba szervezett kirándulások esetében kötelező az előbbiekben említett baleset-biztosítás a diákok részére, míg a többi szomszédos ország esetében nem az.
Ráadásul, és ez már súlyos aggályokat vethet fel, a tervezet szerint kötelező lesz nyilvántartani minden diák személyi adatai között, hogy járt-e már, és ha igen, melyik évfolyamon a szomszédos országok magyarlakta területein. Ez a fajta listázás végképp érthetetlen, hiszen ha a parlament is áldását adja a törvénymódosításra, akkor az az információ, hogy a tanuló megfordult-e – s ha igen, mikor és hány alkalommal – ezekben az országokban, be kell hogy kerüljön minden diák személyi adatai közé a központi nyilvántartásban, valamint a köznevelési intézmény saját nyilvántartásába is.
Ezek az adatok gyakorlatilag egy életen át elkísérik, rosszabb esetben beskatulyázzák a diákokat. Az efféle listázások pedig – akármi volt is a jogalkotói szándék – olyan időket idéznek, amelyeknek a visszatérését senki sem szeretné.
Különösen akkor nem, ha a gyerekeinkről van szó.
