De a verseny napjaiban is érzékelhették a Kijevbe érkezők, hogy Ukrajnának bizony még hosszú utat kell megtennie a vágyott európai integrációig. Ha ugyanis belelapoztak az újságokba, azt olvashatták, hogy a hatóságok nem engedtek be az országba három, az Eurovízióról tudósítani akaró orosz újságírót, s a tavalyi győztes Jamala sem a zenéről és a nagy buliról, hanem Szamojlováról és a Krímről beszélt. Emellett megtudhatták, hogy nemcsak az orosz versenyzőt, de a nemzeti érdekek védelmével indokolva az amerikai filmszínészt és aikidómestert, Putyin barátját is négy évre kitiltották Ukrajnából. Aztán csak mosolyogva figyelhették, ahogy az államfő, Petro Porosenko magyarázkodik, amiért Angliában tanuló fiát „Russia” feliratú mezben fotózták le. A sportoldalakon is találhatott az érdeklődő furcsaságot. Például azt, hogy a hadijelentésekből ismert két város csapatának, a Donecknek és a Luhanszknak a Harkivban játszott meccsén dőlt el a Sahtar tizedik bajnoki címe. De az újságot olvasva abból a hírből is sokat megérthetett mindenki, hogy tavaly 7,4 milliárd dolláros rekordveszteséggel zárt az ukrán bankrendszer, a Világbank pedig egy újabb, 150 millió dolláros hitelt folyósított Ukrajnának.
S hogy az Eurovízióra érkező külföldi újságírók megértették, mi is zajlik Ukrajnában, azt bizonyítja a német N-TV csatorna helyszíni riportja, amely bemutatja, mennyire szeretik városukat a kijeviek, majd a nevezetességek után a következő snitt már a külső kerületek katasztrofális állapotban lévő útjait, a szebb napokat látott metrót pásztázza. Eközben a narrátor az elvetélt forradalmakról, a lakosság kiábrándultságáról, a korrupt politikai elitről beszél, a mély válság részleteit ecseteli, megjegyezve, hogy mindezért csak részben Oroszország a felelős. A német nézőben pedig tudatosul, amit már eddig is sejtett. Történetesen az, hogy Ukrajna még sokáig kínlódni fog a válságaival, s a szintén mély gödörben lévő Európai Uniónak már csak egy ilyen állapotban lévő ország belépése hiányzik. Szerez közben egy jó pontot nála Angela Merkel, aki e szörnyű konfliktus lezárásán dolgozik, s amikor a riport végén beúszik az ukrán népi együttessel fellépő szintipop-lányzenekar képe, fejét sajnálkozón csóválva azzal az érzéssel megy ki a söréért, hogy kár ezért az országért. Ezek után holnap talán megértőbben fordul a sarki büfében a szláv akcentusú eladóhoz is.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!