Budapest és Washington: szavak és tények

Ne búslakodjunk Donald Trump miatt, örüljünk inkább Benjamin Netanjahunak.

A kereskedelem mellett fejlődtek a beruházási kapcsolatok is. Az Egyesült Államok az Európai Unió után a legnagyobb befektető Magyarországon. A mintegy tízmilliárd dolláros összberuházással több mint másfél ezer amerikai cég van jelen a hazai piacon, százezer új munkahelyet teremtve. Az amerikai fél által elismerten is kitűnő továbbá a két ország közötti védelmi kooperáció a NATO-n belül.

A lázasan várt Orbán–Trump-randevú elmaradásának fő okát Földi Bence cikke abban látja, hogy a magyar diplomácia, valamint washingtoni támogatói és lobbistái rossz helyen, nem közvetlenül a Fehér Házon keresztül próbálkoznak. Nem pontosan erről van szó. Valójában az történt, hogy a Fehér Házat az első naptól megbénította az orosz választási beavatkozási botrány. A Russiagate miatt teljes egészében az amerikai külügyminisztérium kezében maradtak a magas szintű kétoldalú politikai kapcsolatok. Trump győzelme után hiába távozott a külügyminisztériumból Victoria Nuland, a Magyarországért is felelős államtitkár – Orbán Viktor és Szijjártó Péter washingtoni mumusa –, az úgynevezett „orbáni túlzásokat” („demokráciadeficit”, „keleti különutasság”, „Putyin-barátság”) kezdettől fogva ferde szemmel néző apparátus a régi maradt, és hatékonyan blokkolt minden Orbánnak kedvező közeledési kezdeményezést.

Nem segített az sem, hogy – miként azt fentebb már érzékeltettem – a magyar kormány fő washingtoni lobbistájának, Connie Macknek harmatgyenge a befolyása a State Departmentben. (Ugyanez vonatkozik Gorka Sebestyén magyar származású elnöki tanácsadóra is, akit Budapest az első naptól kezdve túlértékelt, és túl sokat remélt tőle.) Új és potenciálisan kedvező fejlemény, hogy néhány héttel ezelőtt Nuland helyére végre utódot neveztek ki: Wess Mitchellt, a washingtoni Center for European Policy Analysis (CEPA) elnökét. Vele az utóbbi hét év kétoldalú politikai antagonizmusát építő, együttműködő jellegű kapcsolat válthatja fel munkaszinten. Szemerkényi Réka, a nemrég idő előtt visszahívott washingtoni nagykövet idejében kitűnő magyar kapcsolat alakult ki Mitchell-lel és befolyásos intézetével. E kapcsolatba persze ismét nem ajánlatos túl sokat belelátni. Az államközi politikai viszonyt még mindig – meglehetősen fölöslegesen – több megoldatlan kérdés terheli: legújabban a CEU-ügy.

Végezetül: az Orbán–Trump-csúcstalálkozót másokhoz hasonlóan Földi Bence is fetisizálja. A magyar diplomácia is hibázott, amikor nagymértékben eltúlozta az amerikai elnök informális, spontán telefonmeghívásának jelentőségét. Ebből fakadt a „nagy találkozó” elmaradása miatti csalódás és kiábrándulás. Orbán Viktornál jóval magasabb geopolitikai súlycsoportú vezetők hosszú sora várakozik világszerte a Potomac-parti vizitre.

Szerintem Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök háromnapos budapesti látogatása sokkal nagyobb külpolitikai siker volt Magyarország számára, mint egy egyórás találkozó lett volna Orbán és Trump között. A változatosság kedvéért: ne Trump miatt búslakodjunk, inkább örüljünk Netanjahunak!

A szerző főtanácsadó, a Világbank volt vezető közgazdásza