A hazai munkaerőpiacra nem csupán a kivándorlás van negatív hatással (a Publicus Intézet felmérése szerint még több mint egymillió ember gondolja úgy, hogy külföldre megy dolgozni), hanem az alacsony születésszám is. Összetett problémáról van szó, amelyet egyelőre hiába próbálnak leküzdeni a cégek béremeléssel. A Coface nemzetközi hitelbiztosító szerint Magyarországon 2010 óta 20-30 százalékkal nőttek a bruttó keresetek. Ez jól hangzik, ha azonban a jövedelmek átlagos adóterheit nézzük – vagyis az úgynevezett adóéket –, akkor azt kell látnunk, hogy a vállalat által a dolgozóra költött összeg alig fele marad nettó fizetésként. A többi az államé, így viszont hiába emelgeti a kormány a legkisebb béreket néhány ezer forinttal. Ráadásul nagyobb fizetésemelést meg sem engedhetünk magunknak: az Eurostat adatai alapján béreink nagyjából megfelelnek a termelékenységünknek.
Ebből a helyzetből azonban nem a nyugdíjaskorúak munkába állítása lenne a kiút, amivel a kormány próbálkozik, hanem a hatékonyság, a termelékenység növelése. Erre ösztönöz az automatizálás is, amely valóban csökkenti a nagy szakértelmet nem igénylő munkalehetőségek számát. Csakhogy közben szinte folyamatosan új munkahelyek születnek a magas képzettséget igénylő, nem rutinszerű, kreatív területeken. Minden hazai és külföldi statisztika egybehangzóan mutatja, hogy a legnagyobb eséllyel a magasabb képzettségűek találnak munkát a későbbiekben is.
Kár, hogy Orbán Viktorék eddig az ellenkező irányba haladtak: diplomások helyett az alulképzett, rugalmatlan munkaerő arányát akarták növelni. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter csak néhány hónapja kezdte emlegetni, hogy Magyarországnak át kell állnia az innovációvezérelt gazdaságra, és az iparnak a tudásra, a kutatásra-fejlesztésre, az új technológiák alkalmazására kell támaszkodnia. Ez is csak halvány reményre ad okot, mert egyelőre nem látni, hogyan kívánja a kormány elérni a céljait. Az elmúlt évek lépései alapján az könnyen körülírható, eddig mit is jelentett az orbáni „munkaalapú állam”: a munkavállalók növekvő kiszolgáltatottságát, a jövedelmek egyre nagyobb hányadának összpontosulását egy roppant szűk, kiváltságos réteg, az úgynevezett nemzeti tőkésosztály kezében.
