Soha nem ültek Grál-lovagok a politika kerekasztalánál Magyarországon (sem). Az úgynevezett rendszerváltozás klubtagjainak zöme ugyancsak nem az angolkisasszonyoknál nevelkedett, de ami a hazai politikában az elmúlt hetekben történt, s zajlik ma is, már az edzettebbeknek is sok. A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) online bérletügye, etikus internetes betörés, adatlopás, fakocka és idegen tárgy a metróajtókban, plakátbotrányok mindenki számára ismerősek lehetnek. Nem kell tovább sorolnom a példákat. A csapból is annak a megerősítése folyik országszerte, hogy a politika minden lehet, csak erkölcsös és etikus nem. Ki ne hallotta volna a lépcsőházban, az utcán, a parkban, a boltban vagy a kocsmában, hogy a politika mocskos dolog? Mégis mennyien megélnek belőle!
Kaptam egy könyvet ajándékba még 23 évvel ezelőtt. A Fidesztől, Orbán Viktor ajánlásával. A címe: Mi a politika? Sokféle magyarázat volt benne, az egyik szerint a politika arra való, hogy az egyik ember ne verje agyon bunkóval a másikat. A jelenlegi miniszterelnök, aki akkor egy kis ellenzéki párt vezetője volt, azt írta: „A politikusnak az a feladata, hogy miután átgondolta és kiérlelte saját álláspontját, megtalálja a legjobb kompromisszumot a különböző érdekek között.” Van egy rossz hírem a kormányfőnek: nem sikerült. Most sem. Neki sem. Nincs itt kompromisszum, csak háború.
Az egykori porosz katona és hadtudós Carl von Clausewitz szerint egyébként „a háború a politika folytatása más eszközökkel”. A háborúban az ellenséget, a hatalomra törőt vagy éppen a hatalomhoz ragaszkodót nemcsak legyőzni kell, hanem megsemmisíteni is. Csak az a kérdés, hogy hol, mikor és mivel. A politikában is ez a cél, de kevesebb vérrel. Így ment ez évszázadokon át, és ma is ez az alapállás. A Föld forog, a módszerek változnak. Nem is olyan régen még azt hittük, a hazugságok kora, a gyurcsányizmus ideje lejárt. De nem. Ami ma megy, az a hazugságok dáridója, professzionális előadásokkal, XXI. századi hangszereléssel.
Nemrég, angyalföldi lévén, kezembe akadt a szocialista vezetésű XIII. kerületi önkormányzat lapja, a Hírnök, amelynek címlapján Horn Gyula néhai MSZP-s kormányfőre, a városrész díszpolgárára emlékeztek, akinek három éve még szobrot is emeltek. Igen, ki így, ki úgy emlékezik. Akiknek Horn jó elvtárs volt, akiknek szemében szalonképessé tette a kommunizmust, akiknek a politikai hatalom gazdaságivá mentését személye jelképezte, akiknek a Bokros-csomag maga volt a jólét, a köpönyegforgatás pedig hőstett, azok jó szívvel emlékeztek. Akik viszont a volt miniszterelnökre mint pufajkásra, ügynökre, a gyilkos kommunista diktatúra kiszolgálójára tekintettek, s akinek még a Nyugati téri sortűzben játszott szerepe sem tisztázódott, azok nem. Az adófizetők pénzén fenntartott önkormányzati lap az MSZP utolsó bázisainak egyikén – készülve a hónapok múlva esedékes parlamenti választásra – végül azt hazudta Horn Gyuláról: „Az európai rangú politikus pályafutását az erkölcs és a bátorság jellemezte.”
