Nagy dologról folyt a szó vasárnap reggel a margitszigeti nagyszálló alagsori férfivécéjében. Persze nem „úgy”: két, ifiedzőnek tűnő figura lépett be kevéssel utánam, és a Magyar Olimpiai Bizottság utánpótlásprogramjáról, a Héraklészról folytattak eszmecserét, míg én egy kabinban öltöztem át éppen biciklistából újságíróvá. Azon tanakodtak, hogy lehet ilyen hullámzás egyes úszókorosztályok között. Miként történhet, hogy 13 éves gyerekek simán verik a kettővel idősebbeket, és miért nem számítható bele a kisebbek közt elért eredmény a nagyobbak köztiekbe, esetenként jelentősebb támogatásokhoz juttatva a legkisebb csillagok klubjait. Elsőre unalmas lehet a téma sokaknak, de ha belegondolunk: az úszósport szereplői két éve lélegzet-visszafojtva várják az időt, amikor végre ezek a kérdések uralják majd a közbeszédet, és nem az aktuális közgyűlés törvényessége, botrányos eseményei, netán az Iron Lady egy-egy harcias Facebook-posztja.
Ezek után pár órával a Magyar Úszószövetség rendkívüli közgyűlése megválasztotta az utóbbi két év harmadik elnökét, az 1980-as moszkvai olimpia hátúszóbajnokát, Wladár Sándort, akinek kijelentését joggal övezi reménykedés a sportágon belül: – Korszakalkotó közgyűlésen vagyunk túl, hiszen a MÚSZ teljes tisztújításon esett át. – Wladárnak úgy kell munkába állnia, hogy újat ígér, miközben semmit nem dob ki, ami bár régi volt, nem volt rossz. Lapunknak egy hete adott interjújában is kényesen balanszírozott a témák között, mert míg a „kilences pályán úszó” közönség talán azt várná tőle, hogy legyen bienerthi retorikájú, de gyárfási szervezőkészségű vezető, talán egyik sem lesz. És akkor még nem is beszéltünk a Hosszú Katinka-viszonylatról, amely bizony fontos lesz ezután is.
Noha Wladár szűzbeszédében azt mondta, minden percért kár, amit a múlttal töltünk, mert az a jövőből vesz el, néhány dolgot kötelessége lesz rendbe tenni, nem intézheti el annyival, hogy nem foglalkozik szekrényből kieső csontvázakkal. Itt van máris a „nulladik” ügy: Kiss László kapitánykodása dicstelen véget ért, amikor tavaly áprilisban előrángatták sok évtizeddel korábbi megbüntetett gaztettét. Ezt követte a MÚSZ gyermekvédelmi programjának meghirdetése, amely gyakorlatilag azóta sem indult el. Foglalkoznia kell az elnöknek a még 2015 adventjén kirobbant Katinka-botránnyal és utóhatásaival is. A szerződéstépésbe torkolló – sokak számára Hosszú–Gyárfás-ellentétnek látszó – konfliktus kezdetén tette először asztalra élsportoló, hogy komoly sporttudományos és strukturális elmaradása van az úszószövetségnek nemzetközi összevetésben – csapdába esik az a vezető, aki nem hallja meg a szakmai figyelmeztetést. Wladár jelenleg annyit mond erről: várja az Iron-gépezet kéréseit, és ha a MÚSZ tudja, teljesíti azokat. De pitizni nem fog – több az úszósport a háromszoros ötkarikás bajnok Hosszú Katinkánál.
