Nagy dologról folyt a szó vasárnap reggel a margitszigeti nagyszálló alagsori férfivécéjében. Persze nem „úgy”: két, ifiedzőnek tűnő figura lépett be kevéssel utánam, és a Magyar Olimpiai Bizottság utánpótlásprogramjáról, a Héraklészról folytattak eszmecserét, míg én egy kabinban öltöztem át éppen biciklistából újságíróvá. Azon tanakodtak, hogy lehet ilyen hullámzás egyes úszókorosztályok között. Miként történhet, hogy 13 éves gyerekek simán verik a kettővel idősebbeket, és miért nem számítható bele a kisebbek közt elért eredmény a nagyobbak köztiekbe, esetenként jelentősebb támogatásokhoz juttatva a legkisebb csillagok klubjait. Elsőre unalmas lehet a téma sokaknak, de ha belegondolunk: az úszósport szereplői két éve lélegzet-visszafojtva várják az időt, amikor végre ezek a kérdések uralják majd a közbeszédet, és nem az aktuális közgyűlés törvényessége, botrányos eseményei, netán az Iron Lady egy-egy harcias Facebook-posztja.
Ezek után pár órával a Magyar Úszószövetség rendkívüli közgyűlése megválasztotta az utóbbi két év harmadik elnökét, az 1980-as moszkvai olimpia hátúszóbajnokát, Wladár Sándort, akinek kijelentését joggal övezi reménykedés a sportágon belül: – Korszakalkotó közgyűlésen vagyunk túl, hiszen a MÚSZ teljes tisztújításon esett át. – Wladárnak úgy kell munkába állnia, hogy újat ígér, miközben semmit nem dob ki, ami bár régi volt, nem volt rossz. Lapunknak egy hete adott interjújában is kényesen balanszírozott a témák között, mert míg a „kilences pályán úszó” közönség talán azt várná tőle, hogy legyen bienerthi retorikájú, de gyárfási szervezőkészségű vezető, talán egyik sem lesz. És akkor még nem is beszéltünk a Hosszú Katinka-viszonylatról, amely bizony fontos lesz ezután is.
Noha Wladár szűzbeszédében azt mondta, minden percért kár, amit a múlttal töltünk, mert az a jövőből vesz el, néhány dolgot kötelessége lesz rendbe tenni, nem intézheti el annyival, hogy nem foglalkozik szekrényből kieső csontvázakkal. Itt van máris a „nulladik” ügy: Kiss László kapitánykodása dicstelen véget ért, amikor tavaly áprilisban előrángatták sok évtizeddel korábbi megbüntetett gaztettét. Ezt követte a MÚSZ gyermekvédelmi programjának meghirdetése, amely gyakorlatilag azóta sem indult el. Foglalkoznia kell az elnöknek a még 2015 adventjén kirobbant Katinka-botránnyal és utóhatásaival is. A szerződéstépésbe torkolló – sokak számára Hosszú–Gyárfás-ellentétnek látszó – konfliktus kezdetén tette először asztalra élsportoló, hogy komoly sporttudományos és strukturális elmaradása van az úszószövetségnek nemzetközi összevetésben – csapdába esik az a vezető, aki nem hallja meg a szakmai figyelmeztetést. Wladár jelenleg annyit mond erről: várja az Iron-gépezet kéréseit, és ha a MÚSZ tudja, teljesíti azokat. De pitizni nem fog – több az úszósport a háromszoros ötkarikás bajnok Hosszú Katinkánál.
Foglalkoznia kell még a nem épp selyempapírba csomagolt, de fontos kritikákkal is, amelyek részletekbe menően felszínre hoztak egyes rendellenességeket a MÚSZ körül. Az egyik ilyet azonnal bebetonozta a közgyűlés, hiszen az elnökség tagjai nem kaphatnak fizetést a szövetségtől, ennélfogva az extramunkák ellentételezésére maradnak a fura külső megbízási szerződések százezrekért, olyan helyzetben, ahol a konkrét munka talán simán beleférhetne az úszóvezetői tennivalókba, amiért pedig lehetne rendes fizetést adni.
Könnyebb lenne Wladár dolga, ha a kritikákat nem elnöki pulpitusra odavágott játék bilincs formájában fogalmaznák meg, és nem azzal kéne kezdeni egy sportági tanácskozást, hogy az miért és hogyan illegitim vagy sem. Ha Wladár Sándor bölcs, akkor helyükön kezelve, de komolyan fogja venni a törvényesség számon kérőit is. Más kérdés, hogy akik törvénytelennek nevezték az úszóközgyűlést, vígan részt vettek benne, hozzá is szólogattak, szavazgattak is, gyorsan önellentmondásba keveredve. Az elnök bölcsességének nyomai ugyanakkor máris felfedezhetők. Első döntése volt tanácsadónak maga mellé ültetni a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamást, akinek nem csupán múltja, jelene is van, ezerszám tanulnak iskolájában úszópalánták, sok-sok éve. Ezenfelül Batházi Tamás volt országos bajnok úszó személyében olyan főtitkár ül szintén mellette, akit húsz éve mindenkit ismer a sportágban. Pont azóta, hogy Wladár hátrébb lépett.
A kilencesen úszva még egy kartempót azért várnunk kell, hogy látszódjanak a belső pályák erőviszonyai. Wladár Sándor megválasztása után a szűzbeszédet mindenesetre a Gyárfás-korszak krónikása, a szakmailag kifogástalan Csurka Gergely vezette fel, Sós Csaba pedig az edzőbizottság vezetőjeként jókedvűen ültette le körbe az úszás fontos sikerkovácsait. Talán a Héraklész-programról is beszélgettek keveset egymás közt.
