Mert egyiknek sincsen már semmi köze a forradalomhoz, a polgári Magyarországhoz, egyiknek sincs semmi köze az egészséges lelkivilághoz. Az agresszió, ahogy a hülyeség, nagyjából pártsemleges. És ha a direkt erőszak nem is, a fanatizmus sajátos módon a hatalom érdekeit szolgálja, hiszen a főnököt tűzön-vízen át követő, érte járókerettel is harcba szálló „szimpatizáns” úgyis be fogja húzni az ikszet áprilisban: minél alacsonyabb a részvétel, annál nagyobb eséllyel ők, a fanatikusok döntenek majd arról, merre tovább, Magyarország. Egyszerű a képlet.
Tanulságot biztos le lehet vonni sokfélét, most legyen itt elég csak egy. Azt viszont hangsúlyozzuk még egyszer: a közéleti apátia terjedése, a politika mocsarából való menekülés a hatalmat szolgálja. A hatalmat, amelyik nem véletlenül tekinti fő céljának a törzsbázis tüzelését, egyben tartását, és amelyet az sem zavar, ha elvben többen vannak ellene, mint mellette. Mert az elv ilyen értelemben nem számít, az ürügyként felhozott eső miatt megfutamodó, töredezett ellenzék nem valódi ellenfél.
A fotelforradalmár pedig nem forradalmár.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!