Havas Henrik még november végén interjút adott az Echo TV-nek. A „Tanár úr” a maga jól ismert stílusában kifejtette, hogy a csatornánál nem dolgoznak szakemberek, az őt meginterjúvoló kolléga is legfeljebb fodrász lehetne, nem újságíró, a kormánypárti sajtó pedig hírből sem ismeri a sajtószabadságot. Az interjú készítője vitatkozni próbált vele, mondván, szerinte bárki elmondhatja a véleményét. Ezt Havas tagadta azzal, hogy nem engedik nyilatkozni az iskola- és a kórházigazgatót meg a mentőszolgálat vezetőjét sem. „De ön mondjuk újságíróként érzi azt, hogy nincs sajtószabadság, tehát nem mondhatja azt, amit szeretne?” – kérdezett vissza a „fodrász”. „Én? Hát én Havas Henrik vagyok” – jött a válasz, amit a „Tanár úr” később is hangsúlyozott. Ezer másik nem mondhatja el a véleményét úgy, mint ő. Vele ne példálózzanak. Ő kivételezett. Mert ő Havas Henrik.
Hamar bebizonyosodott, hogy hatalmasat tévedett. Jött Baukó Éva és Molnár Anikó, utána a sztori Görög Zita letapizásáról, majd még ez-az – és Havas Henrik többé nem mondhatja, hogy hát én Havas Henrik vagyok, ezért kivételt élvezek a nyilvánosság világában. Kiderült, hogy senki sem sérthetetlen, és senki nem is érezheti magát biztonságban. Főleg: senkinek ne legyen ilyen nagy mellénye.
A fejlemények persze egybeestek a Vona Gáborról írt könyv bemutatójával, amiből sokan arra következtettek, hogy a zaklatási botránynak talán lehet köze a Jobbik elleni fideszes gőzhengerhez. Egy barátom egyenesen úgy fogalmazott: a Fidesz Havas Henrik levágott fejével üzeni a politikai baloldalnak, hogy ne merészeljék a Jobbikot centrális pozícióba segíteni. A közép a Fideszé. A kormánypárt elsőrendű érdeke, hogy legyen egy nála jobboldalibb párt. A Jobbik centrum felé törése veszélyes.
Lehet, hogy így van. De fontosabb: végleg kiderült a Me too kampányról, hogy mi is valójában. Pontosabban, hogy mire való.
A Me too-t sokan üdvözölték a balliberális oldalon. Fura módon úgy is, hogy közben a virtuálisan meglincseltek zöme baloldali és liberális volt. Ráadásul az olyanok, mint például a szerencsétlen walesi munkáspárti képviselő, aki öngyilkos lett, nem említhetők egy napon a Harvey Weinstein-féle szörnyetegekkel. Mégis: a hazai baloldaliak és liberálisok néhány kivételtől eltekintve tényleg örültek a Me too-nak. Most azonban, amikor egy nagyon fontos katonát veszítettek el, többen elbizonytalanodtak. Szembesültek azzal, ami értelmesebb emberek számára a legelejétől tiszta volt: a Me too felhasználható leszámolásra. Főleg, ha adott esetben még igazságalapja is van. Schilling Árpád színházi ember és politikai aktivista legalább hű maradt magához. Azt üzente, hogy ha Havas zaklatott, bíróság előtt a helye, és hogy tisztelet a bátraknak. Mármint a lányoknak. Persze ha valaki mögött ott áll egy hatalom, az nyugodtan lehet bátor.