A második hibás alapvetés, hogy létezik olyan tisztán technikai megoldás – kellő számú jelölt visszalépése –, amellyel legyőzhető a Fidesz. Az a rossz hír, hogy ehhez önmagában kevés a választásmatematikai okoskodás. Valódi politikai megoldás kell: rá kellene venni sok százezer embert, hogy menjen el szavazni április 8-án. A magyar ellenzék – azon belül különösen a baloldal – problémája nem technikai jellegű. Egyszerűen nincs elég szavazója. Igen, sokan utálják a kormányt, de ezeknek az embereknek a jelentős része nem választott még a pártok közül, és lehet, hogy végül el sem megy szavazni.
A harmadik és egyben legfontosabb gondolkodásbeli hiba, miszerint az ellenzéki pártoktól elvárható, hogy a fenti megoldáshoz adják fel érdekeiket, remélt pozícióikat. A politikában nincs egyetlen üdvözítő út, csak érdekek és lehetőségek vannak, illetve ezek bonyolult játéka. Önként senki nem mond le semmiről, csak ha érdekében áll, vagy ha rákényszerítik. Ezért azok, akik úgy érzik, erősek (a Jobbik és az MSZP–Párbeszéd), ugyanúgy nem fognak visszalépni – legalábbis nagyobb arányban egészen biztosan nem –, ahogyan azok sem, akik úgy érzik, szavazóik önállóságot várnak tőlük (az LMP vagy a Momentum).
És egyáltalán nem segítik az egyébként szükséges együttműködések kialakulását azok, akik bedőlnek annak a régi, még a reformkommunisták által elterjesztett szlogennek, hogy „a pártok csak veszekednek ahelyett, hogy együttműködnének!”. Naná hogy veszekednek. Az a dolguk egy demokráciában. Csak totális diktatúrákban van olyan, hogy mindenki egyetért mindenben. Jelenleg Magyarországon egyszerűen túl sokfélék vagyunk – hiszen legalább négy, de lehet, hogy több ellenzéki pártot is a parlamentbe juttatnak a szavazóik. Ám végső soron rajtuk, rajtunk múlik minden, bármit mondjanak is a megmondóemberek.
A választással kapcsolatos híreinket ide kattintva olvashatja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!