Bármi lesz az április 8-i parlamenti választás végeredménye, Magyarországon semmi sem mehet tovább úgy, mint eddig. Áder János köztársasági elnök újévi jókívánságai között azt mondta: „Adjon az Isten békés új esztendőt a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak.” Néhai Antall József, amíg adatott neki, miniszterelnöksége idején mindig a stabilitást tartotta a legfőbb erénynek. Nem mintha az első szabadon választott Országgyűlés idején ne lettek volna kritikus pillanatok. Elég a taxisblokádra vagy az MDF koalíciós partnere, a Független Kisgazdapárt szakadására gondolnunk.
De bárhogyan volt egykor, nekünk idén csak járatlan útjaink lesznek. Nem véletlen, hogy a kormányzó Fidesz–KDNP plakátjaira négy éve büszkén írták, hogy folytatják – most azonban nem erőltetik ezt. Ha ugyanis Orbán Viktor és kormánya kétharmados felhatalmazást kapna, a nyakló nélkül folytatott háborús gyűlöletpolitika és a mindent behálózó korrupció folytatása, vele a lakosság várható felháborodása könnyen polgárháborús helyzetbe sodorhatná hazánkat. Ez veszélyes! – és ezt ők is tudják. Elhárítására a miniszterelnök március 15-i beszédében már megjelölt egy utat, ami – akárhogy tagadják, magyarázzák – értelemszerűen önkényhez, az ellenvélemények végzetes elhallgattatásához, a sajtószabadság további szűkítéséhez, emberek meghurcolásához, ne szépítsük: leszámoláshoz vezethet. Ami Orbán erkölcsi, politikai és jogi elégtétele lenne, az az 1990-es rendszerváltozás óta nemcsak járatlan, de járhatatlan út is: a pokolba visz.
A Fidesz feles győzelme esetén egy másik út lehetne az önkorlátozás – ami az elmúlt évek tapasztalatai alapján fából vaskarika. A közvagyon elképzelhetetlen mértékű lenyúlása, a korrupciógyanús ügyek sokasága, azok kivizsgálatlansága, a hiteltelen magyarázkodás, a sunyítás mind-mind ennek a lehetőségnek a cáfolata. Elvben vereség, azaz képviselői mandátumainak ötven százalék alá szorítása esetén is maradhatna kormánypárt a Fidesz, ha a legtöbb szavazatot kapná. Ez visszatérés lenne a koalíciós kormányzáshoz. Volt már ilyen helyzetben a Fidesz 1998-ban: az MDF-fel és a menet közben leszalámizott kisgazdákkal. Ha a mostani Fidesz–KDNP-kormány nem zárta volna el minden irányba a feléje vezető politikai utat, ha nem folytatna körkörös háborút, akkor a 2010 előtti világot elutasító jelenleg ellenzéki pártokkal, ad absurdum a Jobbikkal és az LMP-vel koalícióra léphetne, elzárva a hatalomtól a rég- és közelmúltjával máig el nem számoló MSZP-t és az ország döntő többsége által elutasított Gyurcsány Ferencet. Mindennek fejében le kellene mondania arról is, hogy migránsok tízmillióival, Soros Györggyel, Simicska Lajossal, Brüsszellel, az ENSZ-szel riogassa a magyar embereket. A Fidesznek felül kellene vizsgálnia a 2014 utáni hatalmi politikáját, visszaadnia a sajtónak a teljes szabadságát, visszavonnia a pártembereket az államgépezetből, elszámolnia a vagyonnal az utolsó fillérig, és támogatnia az érintettek elszámoltatását akkor is, ha az az ő sorait ritkítja. Ám ilyen verzió sajnos csak a fantasztikum világában létezik.
Ami a kormánypártnak vereség, az ellenzéknek győzelem. Ám ha nem a legnagyobbik ellenzéki párt nyeri egyedül a választást, akkor Magyarország valóban soha nem látott útra léphet. Várhatóan a ma is kiemelkedő Jobbik lesz az első, de bejuthat a parlamentbe az LMP, az MSZP–Párbeszéd és a DK is. Egy ilyen koalícióról senki ember fia nem mondaná ma, hogy hosszú életű lehetne – főként a sebzett vadként a földön fekvő, de a kimentett közpénzek milliárdjaival felfegyverzett Fidesszel szemben. Egyesek szerint kétharmad híján megkísérelhetnék a konszolidációt, visszaállíthatnák a demokráciából, amit lehet, de inkább a mielőbbi újabb választásra készülhetnének. A legszükségesebb jogszabály-módosításokhoz, a választási törvény megváltoztatásához, a politikai kinevezettek leváltásához, az elszámoltatás megindításához minimális egyetértés kellene. Ma még ez is fikció, az ellenzék érthető módon nem egységes, a jövő megjósolhatatlan.
Egy utunk lehetne még, de egyelőre ez is távolinak tűnik: ha a Jobbik egymaga abszolút többséget szerez április 8-án. A Jobbik kormányzása is csak akkor lenne sikeres, ha az alkotmányozáshoz elengedhetetlen társadalmi egyeztetési folyamatot kiterjesztené a törvényalkotás minden elemére. Ilyen sem volt eddig. De amennyiben békét tudna teremteni az országban, egységet a nemzeti kérdésekben, a magyarság megőrzésében, gyarapításában, a családok támogatásában, a bevándorlók tömegének távol tartásában (ne beszéljenek róla, hanem csinálják), a tömegesen kivándoroltak visszahívásában, az oktatás és az egészségügy rendezésében, akkor az sem lenne lehetetlen, hogy Magyarországot ez az út a XXI. századi Európa élhető országai közé juttassa.
