Járatlan utak előtt

A stabilitás korszakának vége, a választás után semmi sem mehet úgy, mint eddig.

2018. 03. 26. 18:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bármi lesz az április 8-i parlamenti választás végeredménye, Magyarországon semmi sem mehet tovább úgy, mint eddig. Áder János köztársasági elnök újévi jókívánságai között azt mondta: „Adjon az Isten békés új esztendőt a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak.” Néhai Antall József, amíg adatott neki, miniszterelnöksége idején mindig a stabilitást tartotta a legfőbb erénynek. Nem mintha az első szabadon választott Országgyűlés idején ne lettek volna kritikus pillanatok. Elég a taxisblokádra vagy az MDF koalíciós partnere, a Független Kisgazdapárt szakadására gondolnunk.

De bárhogyan volt egykor, nekünk idén csak járatlan útjaink lesznek. Nem véletlen, hogy a kormányzó Fidesz–KDNP plakátjaira négy éve büszkén írták, hogy folytatják – most azonban nem erőltetik ezt. Ha ugyanis Orbán Viktor és kormánya kétharmados felhatalmazást kapna, a nyakló nélkül folytatott háborús gyűlöletpolitika és a mindent behálózó korrupció folytatása, vele a lakosság várható felháborodása könnyen polgárháborús helyzetbe sodorhatná hazánkat. Ez veszélyes! – és ezt ők is tudják. Elhárítására a miniszterelnök március 15-i beszédében már megjelölt egy utat, ami – akárhogy tagadják, magyarázzák – értelemszerűen önkényhez, az ellenvélemények végzetes elhallgattatásához, a sajtószabadság további szűkítéséhez, emberek meghurcolásához, ne szépítsük: leszámoláshoz vezethet. Ami Orbán erkölcsi, politikai és jogi elégtétele lenne, az az 1990-es rendszerváltozás óta nemcsak járatlan, de járhatatlan út is: a pokolba visz.

A Fidesz feles győzelme esetén egy másik út lehetne az önkorlátozás – ami az elmúlt évek tapasztalatai alapján fából vaskarika. A közvagyon elképzelhetetlen mértékű lenyúlása, a korrupciógyanús ügyek sokasága, azok kivizsgálatlansága, a hiteltelen magyarázkodás, a sunyítás mind-mind ennek a lehetőségnek a cáfolata. Elvben vereség, azaz képviselői mandátumainak ötven százalék alá szorítása esetén is maradhatna kormánypárt a Fidesz, ha a legtöbb szavazatot kapná. Ez visszatérés lenne a koalíciós kormányzáshoz. Volt már ilyen helyzetben a Fidesz 1998-ban: az MDF-fel és a menet közben leszalámizott kisgazdákkal. Ha a mostani Fidesz–KDNP-kormány nem zárta volna el minden irányba a feléje vezető politikai utat, ha nem folytatna körkörös háborút, akkor a 2010 előtti világot elutasító jelenleg ellenzéki pártokkal, ad absurdum a Jobbikkal és az LMP-vel koalícióra léphetne, elzárva a hatalomtól a rég- és közelmúltjával máig el nem számoló MSZP-t és az ország döntő többsége által elutasított Gyurcsány Ferencet. Mindennek fejében le kellene mondania arról is, hogy migránsok tízmillióival, Soros Györggyel, Simicska Lajossal, Brüsszellel, az ENSZ-szel riogassa a magyar embereket. A Fidesznek felül kellene vizsgálnia a 2014 utáni hatalmi politikáját, visszaadnia a sajtónak a teljes szabadságát, visszavonnia a pártembereket az államgépezetből, elszámolnia a vagyonnal az utolsó fillérig, és támogatnia az érintettek elszámoltatását akkor is, ha az az ő sorait ritkítja. Ám ilyen verzió sajnos csak a fantasztikum világában létezik.

Ami a kormánypártnak vereség, az ellenzéknek győzelem. Ám ha nem a legnagyobbik ellenzéki párt nyeri egyedül a választást, akkor Magyarország valóban soha nem látott útra léphet. Várhatóan a ma is kiemelkedő Jobbik lesz az első, de bejuthat a parlamentbe az LMP, az MSZP–Párbeszéd és a DK is. Egy ilyen koalícióról senki ember fia nem mondaná ma, hogy hosszú életű lehetne – főként a sebzett vadként a földön fekvő, de a kimentett közpénzek milliárdjaival felfegyverzett Fidesszel szemben. Egyesek szerint kétharmad híján megkísérelhetnék a konszolidációt, visszaállíthatnák a demokráciából, amit lehet, de inkább a mielőbbi újabb választásra készülhetnének. A legszükségesebb jogszabály-módosításokhoz, a választási törvény megváltoztatásához, a politikai kinevezettek leváltásához, az elszámoltatás megindításához minimális egyetértés kellene. Ma még ez is fikció, az ellenzék érthető módon nem egységes, a jövő megjósolhatatlan.

Egy utunk lehetne még, de egyelőre ez is távolinak tűnik: ha a Jobbik egymaga abszolút többséget szerez április 8-án. A Jobbik kormányzása is csak akkor lenne sikeres, ha az alkotmányozáshoz elengedhetetlen társadalmi egyeztetési folyamatot kiterjesztené a törvényalkotás minden elemére. Ilyen sem volt eddig. De amennyiben békét tudna teremteni az országban, egységet a nemzeti kérdésekben, a magyarság megőrzésében, gyarapításában, a családok támogatásában, a bevándorlók tömegének távol tartásában (ne beszéljenek róla, hanem csinálják), a tömegesen kivándoroltak visszahívásában, az oktatás és az egészségügy rendezésében, akkor az sem lenne lehetetlen, hogy Magyarországot ez az út a XXI. századi Európa élhető országai közé juttassa.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.