Ami a kormánypártnak vereség, az ellenzéknek győzelem. Ám ha nem a legnagyobbik ellenzéki párt nyeri egyedül a választást, akkor Magyarország valóban soha nem látott útra léphet. Várhatóan a ma is kiemelkedő Jobbik lesz az első, de bejuthat a parlamentbe az LMP, az MSZP–Párbeszéd és a DK is. Egy ilyen koalícióról senki ember fia nem mondaná ma, hogy hosszú életű lehetne – főként a sebzett vadként a földön fekvő, de a kimentett közpénzek milliárdjaival felfegyverzett Fidesszel szemben. Egyesek szerint kétharmad híján megkísérelhetnék a konszolidációt, visszaállíthatnák a demokráciából, amit lehet, de inkább a mielőbbi újabb választásra készülhetnének. A legszükségesebb jogszabály-módosításokhoz, a választási törvény megváltoztatásához, a politikai kinevezettek leváltásához, az elszámoltatás megindításához minimális egyetértés kellene. Ma még ez is fikció, az ellenzék érthető módon nem egységes, a jövő megjósolhatatlan.
Egy utunk lehetne még, de egyelőre ez is távolinak tűnik: ha a Jobbik egymaga abszolút többséget szerez április 8-án. A Jobbik kormányzása is csak akkor lenne sikeres, ha az alkotmányozáshoz elengedhetetlen társadalmi egyeztetési folyamatot kiterjesztené a törvényalkotás minden elemére. Ilyen sem volt eddig. De amennyiben békét tudna teremteni az országban, egységet a nemzeti kérdésekben, a magyarság megőrzésében, gyarapításában, a családok támogatásában, a bevándorlók tömegének távol tartásában (ne beszéljenek róla, hanem csinálják), a tömegesen kivándoroltak visszahívásában, az oktatás és az egészségügy rendezésében, akkor az sem lenne lehetetlen, hogy Magyarországot ez az út a XXI. századi Európa élhető országai közé juttassa.
